Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Hunok és Atilla (2008.09. hó)

2009.01.25

A magyar nemzet fennmaradásának záloga volt, a hun eredettudat. A hunok bármennyire is fontos szerepet töltenek be az őstörténetünkben, az akadémikus történelemoktatás mellőzi, egyenesen megkérdőjelezi származásunk hun gyökerét. Ezért is fontos számunkra, hogy lássuk Atilla nagysága nem egy hirtelen felragyogó szalmaláng volt, hanem egy hosszú folyamat gyümölcse. A hunokról az első írásos források megjelenését a kínai feljegyzésekben találjuk, xiangnu népként néveznek, Ordosz és Külső-Mongólia területén. A legkorábbi harcos hun uralkodó, akit meg említhetünk az Mao-tun, akinek a haderejéről megemlítik, hogy közel 400000 főt számlált, a birodalmához tartoztak ogur és osun szkíta-szaka utód népességek is. Összesen 26 ország és nép hódolt meg az új hun birodalomnak. A kínai császárnak írt levéléből kiderül, hogy: mindezen népeket hunná tette, s így összes nyilas népek egyetlen családdá egyesültek.  Az ázsiai hunok Mao-tun uralkodását követően kettészakadnak keleti és nyugati részre. A nyugati hunok, akik kiterjesztik hatalmukat a jüecsikre, akik valójában Ptolemaiosz szerint issedónok, akiket az asszírok askuzaiként ismernek, hunok egyesült nyilas népességét egyenes ági szkíta utódoknak tekinthetünk. A hunok területi központja átkerül a Turáni-medencébe, mely a hajdani szkíta-szaka népességek központi magját képezte. A Turáni-medencében a hunok a rokonnépességek között egységes szkíta-hun birodalommá alakul, melynek nyugat felé való terjeszkedésében egyben a súlypontja is átkerül a Volga mellé. A volgai területeken is szkíta gyökerű népességekkel gazdagodnak. A volgai-hun szövetségi rendszerében megtaláljuk a szarmata, masszagéta, alán népességeket. Számunkra azért is fontos, mert az európai hun birodalom megalakulásának kezdeteit azon a területen találjuk, amely a Tilmuni-meotisz ősvilága, az ősi Khorezm vidéke, amely nemcsak Emese származási helye, hanem itt találjuk az alánok Észak-Kaukázus menti világát is.

 

Az alánok pedig megjelennek az ősgesztánkban is, mint Hunor és Magor leányrablásának helyszíne. (leányrablás része a házasságkötés ceremoniális szerződésének). Az akadémikus történelemtudomány a hunokat a török népek családjába, a szkítákat, alánokat és a szarmatákat indoerurópai nyelvcsaládba, míg minket, magyarokat, pedig a finnugorok közzé sorolt. Valójában szkíta-hun-magyar folytonosságról beszélhetünk. A folytonosság a rokon kultúrák sorozatában a volgai területekre is igaz. A hunok a volgai területeken megerősödve 374-ben a keleti gótok által elfoglalt fekete-tengermelléki területek irányába terjesztik ki a hatalmukat.  A nyugati historikus történelem már ez időtől részletesen beszámol róluk és hadicselekményeikről. A hunok a gótok birodalma elleni támadást megelőzően, hogy az ellenség ellenállását gyengítsék tárgyalni kezdtek azokkal a népekkel, melyek a gót fennhatóságot csak kényszer hatása alatt tűrték. Ilyenek voltak elsősorban a szarmata népek a dél-oroszországi sztyepe egykori urai, akik a germán-gót fennhatóság alatt élő lakosság nagyobb felét tették ki. A keleti-gótok elleni támadás Atilla nagyapja Balambér nevéhez köthető. Egy gyorsan mozgó hun különítmény a kercsi szoroson átkelt a Krím-félszigetre és délről oldalba fenyegette a keleti-gótok települő helyeit. Ezzel egy időben a főerők több helyütt is átlépték a Don folyót és félelmetes gyors és meglepő támadásokkal meglepték az ellenséget mielőtt azok az erőiket egyesíthették volna. Az ellenség sorait szétszakították és óriási zűrzavart idéztek elő. A hun lovashadosztályok mindenütt egyszerre támadtak, félelmetes lovas rohammal és nyílzáporral eldöntötték a csatát mielőtt közelharcra került volna a sor. Balambér a keleti-gótok felett aratott győzelmének lélektani hatása, egyben már a következő ellenfél a nyugati-gótok elleni fellépésre is hatással volt. A nyugati-gótok ellen felvonuló hun seregeket megelőzte az előlük menekülők a be nem hódolt keleti-gótok és alánok népességei. A nyugati gótok elleni támadást figyelemreméltó katonai eljárásként említhetjük meg.

 

A hunok a seregükben tudták a már behódolt alán és keleti-gót és egyéb népek hadi illetményét. Láthatjuk, hogy a legyőzött ellenség vagy behódol és megtalálja a helyét a hun szövetségi rendszerben vagy elmenekül. A nyugati gótok ellen nem egy frontális támadást intéztek, hanem egy nagyobb lovas különítményt küldtek felfelé a folyó partja mentén. Az egyik világosabb éjjelen zavartalanul átkeltek északabbra a folyó túlpartjára és villámgyorsan rávetették magukat a gót főseregre. Akik előkészületlenül, mit sem sejtve találták szembe magukat a hun lovassággal. A támadás oly váratlan volt, hogy még védekezésre sem gondoltak mindenki menekült amerre látott. A hunok hadicselekménye 376 őszére két év alatt nemcsak a Tanaiszon (Don) túli területeket szerezték meg, hanem a területeket birtokló gót birodalmakat is megszüntették maradékaik behódoltak. A hunok birodalma a Volgától az Al-Dunáig terjedt. A Mao-tun idejében tapasztalt nyilas lovas nomád szkíta utód népek, hunegységének megteremtésének gondolatát az európai hunok esetében is láthatjuk. A hajdani szkíta területek elfoglalása 377-ben is folytatódott, az al-dunai területek mellett elfoglalták Galícia és a Visztula menti területeket. Ekkor már csak a Kárpát-medence belső területei hiányoztak a szkíták által lakott területekből. A Kárpát-medencében két számottevő népesség volt. A gótok elől elmenekült szarmata népesség, amelyek 381-et megelőzően szövetséges alattvalókká váltak. A gepidáknak Erdély és a Tisza felső vidékén sok lehetősége nem volt csak a szövetséges államszerkezetbe való behódolás. A szarmatákkal régóta tartó fegyverbaráti kapcsolat és a gepidák behódoltatásával elhárult az akadály, hogy a Kárpát-medence belső területeinek a birtokba vétele felől. Egyben azt is jelentette, hogy a vezérlő fejedelmi székhely átkerülhetett a Közép-Tisza vidékére. Felső-Magyarország területén azon népelemeket, amelyek a hun felsőbbségnek nem akartak behódolni azokat a lovas nomádok ősi szokása szerint a frissen hódolt keleti-gótokkal űzetnek ki. A hun előre törést, azt is jelenti, hogy a hunok elől menekülőknek csak a római birodalmakba való menekülés lehetősége volt.

Az európai térnyerést eredményező hadi vállalkozások Balambér és Uldin nevéhez kötődik. Láthatjuk a hunok európai előretörésében nincsen szünet és valójában akadálya sincsen.

Uldin alatt folytatódik a Hun Birodalom európai nagyhatalommá válásának folyamata. Uldin külpolitikájában meg kell említenünk a nyugat-rómaiakkal való barátságot, mely a következő évtizedekben tradícióvá válik. A hunok másik sarkalatos elve hogy a Dunától északra nem tűrnek meg idegen erőt vagy befolyást. A germán népek egységesülésének lehetőségének a megakadályozására, illetve a rómaiak egységes fellépésének lehetőségére is vigyáznak. (Árpád és utódai is szintén vigyáztak a germán népek egységesülésére)  A fejedelmi székhely az Al-Duna mentén Bánátban lehetett, amely azokon elhelyezkedő királysírokból kiindulva kétnemzedéknyi ideig tarthatott. A Kárpát-medencei területek megszerzése és a birodalom megszilárdítása már Balambér fiaira hárult ők Aj-barsz, Karaton, Oktar, Ruga és Mundzuk. Uldint Karaton követi, majd őt Ruga. Ruga nevéhez fűződik Pannónia elfoglalása. Az ő idejében a hunok központját már az Alföld központjában a Tisza középső folyása mentén kell keresnünk. A nevét Ruga, Rua, Rov, és Rof alakban találjuk. Szabó Károly, aki Thierry Amadé könyvét fordította le magyar nyelvre, ő az ógörög nyelvi fordításban a Rov alakot tartotta helyesnek, mely szerinte eredetileg Rof alakban létezhetett, s a névben a tiszamenti Tiszaroff nevet véli áthallani. Tiszaroff település Szolnok felett a Tisza mellett találjuk a Nagy-Kunságban, a Tiszaroffal szemben a folyó túloldalán pedig a Jászságot találjuk. Közelében van az Abák egyik régi szállás területe Abádszalók. Szolnok alatt pedig ott találjuk Szentkirály, Kerekdomb, Nagyrév és Tiszaföldvár településeket. Talán nem is kell keresnünk azt, hogy hol lehetett a hunok és Atilla szálláshelye. Általánosan viszont a Ruga név lett elfogadva, ezért mi is a továbbiakban ezt a nevet használjuk. Visszatérve Ruga nem kereste a véres háborúkat, hanem inkább arra törekedett, elérje áldozatok nélkül ugyanazt az eredményt sikeres diplomáciával.

Ruga halálát követően az utóda nem az öccsei Oktár és Ajbarsz közül került ki, hanem a bátyjának Mundzuknak a gyermekei Buda és Atilla örökölte a hatalmat.

A hunok uralkodási rendszere:

A hunok korlátlan hatalmú uralkodóját már a kezdetektől fogva az Ég Fia őmagasságának nevezték. (a hunok tanhunak, a török nyelvben tengri koto tanrü ként találjuk, és ide tartozik a kagán és a kende méltóság egyaránt) Az Égfia az Atya Teljességének hordozóságát maga Atilla is a nevében hordozta. Ő születésénél fogva kiválasztott volt, s ez nemcsak a névválasztásra volt hatással, hanem az egész életére. Úgy élt, hogy mindig várta azt az égi jelet, amely sorsbéli küldetésének útját nyitja meg számára. A főkirály státuszát, vagy eleve elrendelt születése által nyeri, vagy választás útján, ahol az emberi nagysága teljesedik be.  A hunok uralkodási rendszere megegyezik a katonai felépítésükkel. A főkirály státusát a kagán tölti be, úgy ahogy a hadi felépítés rendszerében úgy a hatalomban is megtaláljuk a szárnyakat, ahol szárnykirályok vannak. A szárny királyi státusz lehetett a gyula méltóság is. A gyulaság a magyar hagyományokban egy kettős uralmi rendszer egyik képviselőjeként találunk. A gyula, lebonyolító, végrehajtó, effektív vezető személyiség Atilla és Buda esetében, Atilla az aki a gyulaságot hordozza, míg Buda a szakrális, visszahúzódó rejtőzködő, akinek a feladata Atilla atillaságának, az eleve elrendelt Isten akaratának megfelelően, a teljességben való teljesség elérésének a támogató közreműködése.  A történelmünkben ilyen páros uralmi rendszere példaként említhetjük Árpád és Kurszán és őket követő árpádháziakat egészen Szent Istvánig illetve I.Géza és Szent László kettős uralkodását is ide sorolhatjuk. A szárnykirályok legtöbbször a rokoni kapcsoltból kerülnek ki. Pl. Ruga idejében a nyugati szárnykirályok sorában ott találjuk Ajbarszt és Oktart, keleten pedig Mundzukot. Rugat pedig halála után nem Ajbarsz vagy Oktar követte, hanem Atilla és Buda kettőse.

Atilla esetében is tudunk példát, amikor az akacírok lázadását letöri, feléjük a fiát, Ellákot helyezte, ekkor ő a keleti szárnykirály is egyben. Ellák egyben a trón várományosa is volt feltehető, hogy az uralkodási rendszerben a keleti hadúr és szárnykirály adta a trónutódlást is. Ez az államszerkezet állapítható meg az összes keleti szkíta eredetű lovas nomád népességre. A rendszer a pusztai népek tovább élését segítette és biztosította, mert a főkirály személyében összpontosul a hatalom, de mellette találjuk a szárnyakat melyek önálló életre képesek. Az önálló életképes egységek királyságok, biztosítják egy összeomlást követően, létrejövő újbóli egyesülés lehetőségét. A Hun Birodalom összeomlását követően a keleti megújulási folyamatban találjuk a hun-bolgár, az avar és a magyar népességek sorozatát. A keleti szárny megerősödésének és abból származó főkirály érkezéséről szól a Csaba mítosz, és itt találjuk az eredetét is. A hun uralkodási államszerkezet eredményeként megújuló pusztai társadalmak nehezítik meg a történelemkutatásban a népességek nyomon követhetőségét, mert az újjá alakuló pusztai szövetség elnevezése nem követi az előd népegység nevét..

 

A kard szerepe a hunok és szkíta eredetű rokon népeknél:

 

 A kard az a szakrális tárgy, amely betölti az Isten Akaratának megnyilvánulását. A kard a sztyepei laza szövetségben élők esetében mozgósító szerepet tölt be, amikor egy törzsszövetség hadba indul, előtte körbe hordozzák a véres kardot, mely a szövetség megkötésének eszköze. A háború előtt megújított szövetség, a vérszerződés. Atilla kardjáról Priszkosz rhétor követségjárása után számol be. Atilla kardja az Isten kardja, melyet nagy becsben tart és Priszkosz elmondja azt is, hogy került a kard Atillához. Egy pásztorfiú észrevette, hogy az egyik bornyúja sántít, a lábát felsértette valami. A véres nyomot követve találta meg a kardot hegyével kiállva a földből. Tudta, hogy ezt a kardot a nagykirálynak kell átadnia. Atilla nagykirály udvarában tartózkodó idegen követek sehogy sem értették és a nyugati gondolkodás ma sem érti, a magyar nyelvi alapon megjelenő keleti szimbolikát, ezért születtek a félre magyarázások is. A kard általi küldetés a világfeletti felügyelet rendezőelvének feladata, amely az ő gondolatiságukban Atilla az Isten ostora (flagellum Dei), akinek a feladata a germán és latin népek megbüntetése. Atilla a kard előkerülését isteni jelként értékelte, s tudta a kard jelentés tartalmát is. Tudta, hogy az Isten a kard által küldetéssel ruházta fel, kiválasztottságában megkapta ősei örökségét, a világ felügyelő kardot. Amely nem a világ elpusztításáról szól, hanem annak megújításáról. Az ősei örökségéről és a kard általi küldetésről részletesen a mezopotámiai Nimród táblák számolnak be.

HUN és MAG a kardok birtokosai, őrzői. Az ősatya, az ajándékozó, Nimrud, aki mint a pecséthengeren is jól látható bibliai jelzőjének megfelelően valódi hatalmasság a földön. A pecsét hengeren Hun és Mag az életfája mellé kapta meg ajándékba, az US-TU, az őstudást. Az US-TU ajándéka által, válhatnak általuk, az utódaikban a tudás népévé. Az ajándék kötelezettséggel is jár, mert az élet az őstudásban az ismeret felelőssége van benne. Az ajándék és a megszerzett tudás biztosítékát is láthatjuk, kardok formájában. A kardok jelképezik az Isten Akaratának hordozóságát, melyről részletesen a következő MADGAR táblája ad tájékoztatást.

A tábla arról tudósít, hogy a két fiú, a kardok őrzői, a kardok emberei, vagyis az isteni tudás birtokosai. A világfeletti felügyelet az ő örökségük. Ezért jelenik meg Góg és Magóg népének neve hallatán az a mérhetetlen félelem, amelyről a Biblia ószövetségi írói számolnak be. A kardok birtoklása egyben a világfeletti rendezőelv birtoklásának is a felelőssége. Így kapta ajándékul az Istentől Atilla is, a Hun és Mag világfelügyelő kardját. A kardok, férfiakhoz kötődő viseleti tárgy, mely a világfeletti rendezőelv férfiúi megnyilvánulásának kifejező eszköze.

A rendezőelv megnyilvánulásában nem lehet kizárólagos férfiúi megnyilvánulásnak tekinteni, mert kétpólusú, és ha egyensúlyban van, akkor válik harmonikussá, akárcsak a világunk. Úgy működik, mint egy harmonikus család, házon kívül a mezőn a világban a férfielvűség rendezőelve érvényesül, házon belül viszont a feleség gyakorolja a rendezőelvet. Ami működik a szerves családban, az működik tágabb környezetünkben, az országunkban, és a világban. Kinn és benn, mindenkinek megvan a feladata.  Az isteni rendező elv szerint teljesül az AMA-MAGA táblán olvasottak, hogy a kardot, csak együtt vehetik el, mert a kard Nimród kardja, s örökösei által Hun és Mag kardja. A korábban megismert táblán, Hun és Mag feladatául kapta a világfelügyelő kardjának őrzését és birtoklását. A kard feladata is kettős, mert Hun az, aki végrehajt, míg Mag, aki őrzi magában, hordozza, magából áradóan biztosítja Hun ikertestvérét élettel. Nimród utódok kettőssége biztosítja a tovább élést és harmonikus rendet. Nimród utód népének kettős uralkodásának szakrális rendje és világának gyökerét találjuk meg a pecsét hengerek olvasatának tanulságában. Érthetővé válik a keleten maradt testvéreink felkutatásának kiolthatatlan vágya, valamint a magyar és székely nép múltban és a mában kialakult különleges kapcsolata is.

Zászló:

 A zászló egy szövetséges hadrendben nagyon fontos, mert a véres kard, hívó szavára felsorakozott csapat mozgásának, irányításának, nélkülözhetetlen kelléke. Egy csapat, egy zászló, egy egység. Szakralitás szempontjából számunkra egy zászló, amely fontos, amelyet meg kell említenünk, az pedig, az Árpádsávos zászló. Ez a zászló azért fontos számunkra, mert a Árpád vezér a Kárpátok bércein átkellve nem véletlenül tartotta magasba és vonult be alatta Kárpátszenthazába. A zászló azt jelképezte, hogy ő Atilla jogán érkezik és az ő örökségét jött átvenni. A zászló Atilla zászlója. A zászlót, ahogy Árpád vezér is tette csak szent céllal szabad kezükbe venni, óvni, vigyázni és becsben kell tartani!! Aki ma megtagadja az Árpádsávos szent zászlónkat az nem csak Árpádvezérhez való tartozását tagadja meg, hanem Atillához és az ő örökségéhez való jogát!!! 

Szent-Sólyom a Turul:

 

A hun uralkodóra, nemcsak mint népük vezéreiként tekinthetünk, hanem népük szakrális uralkodói voltak, igazi papkirályok. A hunok uralkodója a népének a TAN-HU-ja, vagyis Isten előtt kiválasztott vezére volt. Az uralkodói lét e kettőssége nem mindig egy személyben összpontosul, hanem a kettős uralkodási rendszerben szétválva, mint az Atilla és Buda esetében láthatjuk. Az elhivatottság megjelenhet már a fogantatás pillanatában, mint Álmos estében, illetve Atilla esetében az élete folyamának sorszerű kiteljesedésében. Atilla esetében az Isten Akaratának megnyilvánulása, a kard megjelenése által jelenik meg. Ekkor már egyedül uralkodik és a népének sorsszerű kiteljesedése megegyezik a világfelügyeletében betöltött isteni feladattal. A hunok szent uralkodói a népük TAN-HU-i Isten földi helytartói voltak, úgyanúgy mint Egyiptomban a Fáraó, aki a földön élő RÁ-ként népének földön élő istene és közben járója volt. Az ég és föld között megjelenő kapcsolatot náluk Hórusz, nálunk a Turul, a szentsólyom jelképezte. Az ég és föld közbenjáróságát jelképezi az égen járó napmadár, amely megjelenik a hun uralkodók koronáján. A turul a szentsólyom elnevezésének megfejtését Badiny Jós Ferenc által ismerjük nála TUR-ULLU, vagyis a TUR mint kisebbik ULLU teljességeként jelenik meg. A kisebbik teljesség a FIÚ madara, amely egyben a Nap madara. A turul nevének megfejtése azért is fontos, mert Atilla nevének értelmét is megtalálhatjuk. A nevének értelme nem a gót atyácskára vezethető vissza, hanem a két LL-es nevében van elrejtve a jelentése, úgymint AT-ULLU-A, vagyis az Atya Teljességének a birtokosa, alárendeltje. Latinul úgy mondanánk, hogy Nomen est omen, vagyis a nevében hordozza sorsszerű kiteljesedésének lehetőségét.

Atilla hadjáratai:

-         308-439 Hun nyugati expanzió

-         441-442 Első Balkáni hadjárat

-         447 Második Balkáni hadjárat

-         451 Nyugati hadjárat

-         452 Itáliai hadjárat

380-439 Hun nyugati expanzió:

380-as években jelennek meg az első hun portyázó egységek a Rajna mentén. A nyugati népek, Germánia szabad népei már Uldin és Ruga idejében megismerték a hun veszedelmet. A hunok térhódítása elől a dunai népek sorozata keresett menedéket Germánia és Nyugat-Római Birodalom területein. A germán népek megtanulták, hogy a Hun világbirodalommal való szembenállás egyenlő számukra a végpusztulással. Ruga halálával Atilla Budával együtt került hatalomra. Atilla első diplomáciai cselekedete a Constancai szerződés, amelyben az ellenállást nem tűrő akarata érvényesült. Kelet felé szigorú feltételekkel biztosította a békét, Nyugat felé, pedig segítséget nyújtott a Nyugat-Római Birodalomnak, mellyel a gót-germán népek gyengítésével, Róma számára nélkülözhetetlené tette magát.

A nyugati-gótok (vízi-gótok), illetve a germán népek elleni római-hun hadjáratok akövetkezőek:  

434-436 bagaudák felkelései

435-436 burgundok elleni háború

436 Armorika lázadása

436-439 nyugati-gótok elleni háború

436-ban a rómaiak négy fronton küzdenek a germán népek ellen, mindenütt hun segédcsapatokkal. Atilla segítsége nélkül Róma elvérzett volna germán népek támadásaiban.

 

441-442 Első Balkáni hadjárat:

 

A hun külpolitika vezérelve az volt, hogy a két római birodalomnak egymástól elszigetelve kell lennie. A hunok és Atilla politikájában keletem ellenséges magatartást tanúsít, és szigorú békét találunk, míg viszont nyugaton baráti segítő magatartást. Ez a barátság csak felszínes volt a pillanatnyi katonai stratégiai érdekek szerint. A 441-es Balkáni hadjárat kiváltó okát messze nyugaton találjuk. A Nyugat-Római Birodalom ellen a vandál Geiserich támadása olyan mértékű volt, hogy Róma segítséget kért Theodosius Kelet-Római Birodalom császárától, aki Szicíliába 1100 hajóból álló flottát indított megfelelő szárazföldi egységekkel. Geiserich, viszont Atillától kért segítséget, amelyet Atilla balkáni hadjárattal teljesített. A 441-es hadjárat kiváltó okaként a kelet-rómaiak felrótták Atillának, hogy a constancai szerződében foglaltakkal ellentétes, az hogy, Cstelleum városát elfoglalta. A hunok viszont a határszéli Margus püspökének kiadatását kérték, mert átlopóztak a határon és kirabolták a közelben lévő király sírokat. Ezek a sírok a Morava folyó torkolata vidékén lehetett. Atilla hun serege ekkor már összetett jellegű volt, mert már nem csak kizárólagosan a hun-alán lovas egységek alkották, hanem kiegészült a legyőzött behódolt népek hadi illetménye által alkotott gyalogos egységekkel valamint a szarmaták alkotta nehézlovassággal. Ez a sereg már alkalmas volt a módszeres nyugati hadviselés feltételeinek. A megváltozott helyzetben a kelet-rómaiak gyorsan békét kötöttek keleten a perzsákkal és visszafordították Szicília felé küldött hajó flottájukat. Theodosius mind ezek ellenére szorongatott helyzetbe került Atillával szemben. Segítségére a ravennai udvarjött, de nem katonai, hanem diplomáciai segítséget nyújtott, közvetítésükkel megkötötték a békét. A békével kiszélesítették a Limest a Duna alatt és az ott található kereskedelmi pontokat, városokat megszüntették, illetve Atilla elfoglalta a Száva menti területeket. Ez által a két római birodalom között megszüntette a szárazföldi kapcsolatot.

447-es Második Balkáni hadjárat:

 

 A háború kiváltó okai között a romló kelet-római gazdaság és a korábbi béke súlyos terheit említhetjük meg. A hun hadsereg a Morava folyó torkolatának közelében lépték át a Dunát. A kelet-rómaiak az Utus (Vid) mentén mérték össze az erejüket a hun sereggel. Keményen harcoltak, de a hunok legázolták őket. A kelet-rómaiak még egyszer az Ázsiából haza rendelt egységeivel kiegészülten várták Cersoenesosnál (Gallipoli félsziget) a hunokat. Ezt a csatát is elvesztették. A hunsereg már Konstantinápoly alatt volt megsemmisítő helyzetében a császár az előkelő Anatoliust kérte fel a békekötésre. A béke a korábbiakhoz képest is súlyosabb volt, háromszorosára emelte az általuk fizetendő adót. A kelet-rómaiakat nem szállta meg katonailag, hanem a fizetendő béke adótartamát emelte meg jelentősen, ezáltal a gazdasági teljesítő képességének eredményét fölözte le. A többlet bevétele biztosította egy újabb hadjárat előkészítését, s ugyanezen okból viszont a kelet-rómaiak nem voltak olyan helyzetbe, hogy ellene felvonuljanak.

 

451-es Nyugati hadjárat:

Előzményei:

A két római nagyhatalom közül a nyugati volt erősebb legalábbis a szárazföldi egységek terén. A két római birodalom együttes fellépésének megakadályozására szolgáltak a balkáni hadjáratok és az utána megszülető békekötések. Kelet felé hiába terjedt Atilla birodalma Ázsiában egészen az Oxus folyó völgyéig, Atilla nem akart a perzsák ellen katonai fellépést, mert ugyan könnyebb lett volna legyőzni a perzsákat, de ez azt jelentette volna, hogy a birodalom központja még, ha átmenetileg is, de elkerült volna a Kárpát-medencéből.  Harcászati szempontból a nyugati hadviselésre alkalmasabb volt a serege, mert a Perzsia elleni hadjáratban csak a hun és rokon népességeik lehettek volna alkalmasak a sivatagos térségekben. A hódolt népek gyalogos illetményei itt haszontalanok lettek volna számára. Atilla katonai ereje nyugat felé fordult, itt már a hódolt népek gyalogos ember anyagát is be tudta építeni a hadseregébe. Tudta, hogy nyugattal a barátság addig tart, míg nyugatnak szüksége van rá. Tudatosan készült a kenyértörésre. Atilla nyugati hadjáratra való koncentrálását bizonyítja, hogy kapcsolatba van a vandál királlyal, galliai parasztlázadás vezetőivel. Germánia népei 436-tól folyamatosan elismerik a hun fennhatóságot. A 441-es Balkáni hadjárat általi közvetett segítséget a vandál király Atilla 451-es hadjáratában történő segítsége elmarad. Geiserik számára a kétszínű politika hasznot hozott, mert nem keveredett harcba, s a hunok ellen mindkét ellensége a rómaiak és a gótok is meggyengültek.

 

451-es Nugati hadjáratban Atilla serege három részre osztható:

1. - lovas egységek

A sereg magvát a hun lovas hadosztályok biztosították, mellettük harcoltak a rokon nemzetségek lovas egységei. (akacírok, ogur népek, fehér hunok)

2. - nehéz fegyverzetű gyalogság

A gyalogság magvát a korábban behódolt Atillához hű gepidák és keleti-gótok adták. A gyalogos egységekbe sorolták be az újonnan behódolt népek hadi illetményeit. ( herulok, skirek, burgund törzsek, türingek, ripári frankok, rugiak, markománok, quádok)

3. - nehéz lovasság

Ide sorolhatjuk az alánokat és Prokopiusz massagétáit vagyis a szarmatákat és a hódolt germán népek lovas egységeit.

 

Atilla a nyugati támadás összpontosított erejét Gallia ellen irányította. A támadást megelőzően azonban Atilla egységei behatoltak a birodalma déli határában a kelet-római fennhatóság alatt lévő területekre az egységei behatoltak addig pusztítottak ott, amíg nagyobb egység meg nem jelent velük szemben. Ekkor a hun seregek a Duna mögé húzódtak vissza. Atilla taktikájában ezzel a lépéssel elérte, azt hogy a kelet-római császárnak eszébe ne jusson a nyugati rómaiak megsegítése.

A hadjáratot 451 február-március környékén indította el. 

A hídfő állását gyors csapat mozgással a Rajna vonaláig előre tolja úgy, hogy az egységek előtt két csapattal megtisztítja a Duna mindkét oldalát felfele.

- A Rajnán megépített hídfő állását követően át kell a folyón

- és Galliába előre nyomul

- ezt követi Mettis (Metz) elfoglalása (stratégiai pont)

- benyomulás Közép-Galliába

- előrenyomul a Loire völgyéig, ahol újabb erődített város

- Orleans (Aurelianum) van előtte

 

A város elfoglalása megállította Atilla menetét. A város azonban azért fontos megemlítenünk, mert ha egy várost elfoglaltak, akkor a falakat a városlakó helyiekkel bontatták le itt nem történt meg, a korábbiaktól eltérően, szabadrablásba kezdtek és a túl oldalon lévő részeket is őrizetlenül hagyták. Így a város felmentésére érkező Aetius és Thorismund gót lovas egységei meglepetésszerűen érkezhették és kiűzték Atilla győztes, de már fosztogató egységeit. Atilla taktikusan nem ütközött meg, hanem visszavonult, hogy egy alkalmas küzdőtéren küzdjön meg Aetiussal. Az alkalmas csatamezőt Catalaum mellet az ókori CAMPUS MAURIACUSON találta meg.

 

Atilla seregei mintegy 6-7 kmszélességben fejlődött fel.

Bal szárnyon: Valamir keleti-gót és Ardarik gepida király egységeit találjuk.

Centrum:  Hun lovas hadosztályok vannak

Jobb szárnyon: Ilek hun trónörökös és a többi rokon népek egységei

A két sereg között egy közbeeső domb húzódott, amelyet a rómaiak balszárnya Aetius és Thorismund hamarabb elfoglalt, így az Ilek vezette jobb szárny előnytelenebb helyzetbe került. A hun balszárnyon a gepidák és a keleti-gótok, a rómaiak jobb szárnyán elhelyezkedő nyugati-gótokkal kerültek szembe. Az elkeseredett harcban a nyugati-gótok királya Theodorich elesik. A hunok középső egységei Atilla vezetésével sikeresen nyomultak előre, de a két szárnyrészek, viszont nem tudták ezt a fegyvertényt végre hajtani, ezért harcolva hátrált addig, míg a harcvonalat ki nem egyenesítette. Azért tette meg ezt a taktikai lépést, hogy túl előre haladva oldalba kaphatta volna a szárnyakon küzdő ellenséget. A csatában az ellenség soraiban a Aetius és Thorismund között megszakadt a kapcsolat. A római balszárny egységét sikerült megbontani.

Thorismund a hun tábor közelébe került, s egy nyílvessző fúródott a fejébe, lezuhant a lováról és a körülötte lévő gótok lélekjelenléte mentette meg a biztos pusztulástól. A nyugati-gótok majdnem elvesztették a királyuk után a trón várományosát is Thorismund megmentése majdnem ugyan olyan mértékben befolyásolta a csata kimenetelét, mint ha nem tudták volna megmenteni. Talán a küzdelem végkimenetelének szempontjából a megmentése volt előnyösebb. A nyugati-gótok másnap megkeresték elhunyt királyukat, Theodorikot és eltemették, melyet a hunok kegyelet teljesen nézték végig. A temetést követően a gótok új királyt választottak Thorismund személyében, akinek a legfontosabb feladata az volt, hogy a serege élén haza vonuljon és az otthon maradt testvéreivel is elismertesse királlyá választását. Atilla várt, számára a keleti utak biztosították az ellátást, valamint a stratégiai helyzetéhez tartozik az is ha vert helyzett be került volna, akkor is  bármikor biztosított volt számára a visszavonulás lehetősége a táborához közeli Tricassis városa felé. A hatalmát előbbre tartó Thorismund elvonulását követően, a megbomlott római hadrendből kiváltak a koalíciós frank egységek is. Aetius koalíciós egységei felbomlottak és ő is elvonult a csatatérről. Atilla méltóságteljesen megvárta az ellenség távozását nem rohant utánuk, hanem a csapata egységében hazatérést választotta. Atilla ezen cselekedetét elégé félre magyarázzák ma is, amelyhez hozzájárult Aetius hazugsága is. Rómába visszatérve önmagát győztesnek kiáltotta ki, melynek hátterében a hatalmi pozíciójának megvédését vélhetjük.

KI VOLT A GYŐZTES?

Atillát magasabbrendű célok vezérelték feltehetően nem akart megsemmisítő vereséget mérni, mert az ellenség üldözésére a lovas egységek kiválásával a hátrahagyott gyalogos egységei felbomlásának lehetősége is fennállott volna. Ő inkább előre tekintett, s a csapat egység felbomlása a következő évre tervezett hadjáratának sikerét is veszélyeztette volna. Tudta, hogy ő erőben maradt, míg ellenfele Aetius meggyengült. Aetius nem tudott győzni Atilla felett, de elhitette Rómába, hogy győzött.  Atilla, amikor engedte távozni Aetiust, akkor arra is gondolhatott, hogy így a császár pozícióját gyengíti, s még jobban megosztottá válik Róma, a császára és népszerű hadvezére között. Atilla stratégiájában nem volt előnyös a római belpolitikai erőviszonyokban valamelyik oldal segítése. Számára nem volt előnyös egy erős császári hatalom, de nem volt előnyös egy erős hadvezér császári hatalommal. Gallia meghódítása sem stratégiailag, sem gazdaságilag nem volt hasznos, Galliának nem volt egységes államszerkezete nem biztosított volna számára olyan adó bevételt, mint a Kelet-Római Birodalom, illetve a gyalogos hadra fogható ember anyaga sem volt számára oly mértékű, hogy tartósan a Hun Birodalmához csatolja, Gallia tartományának leválasztása Rómáról nem volt érdeke. Atilla arra is gondolhatott, hogy a Kárpát-medencétől távol a nyár végén egy elhúzódó hadjárat helyett egységben, erőben lévő seregével Rómát, a saját fészkében fogja térdre kényszeríteni. Aetius győzelmet hirdető hazatérésének a rómaiak bedőltek éppen ezért teljesen váratlanul érte őket a következő évben, 452-ben Atilla Itáliai hadjáratában megérkező hunok.

 

452-es Itáliai hadjárat:

 Atilla az előző évben Galliából diadalmasan tért vissza szövetséges seregével a Tisza mentére. Feltehetően már tervezte a következő évi hadjáratának a terveit. Atilla 452.év tavaszán megint hadjáratba indította seregét, most Róma felé vették az irányt. A Dráva mentén hamar elérték az Alpokat és váratlanul Itália földjére léptek. Az első nagyobb akadály Aquieleia erős falakkal körülvett városa, amely időlegesen megállította a hunokat. A hunoknak, pedig rendelkezésére álltak azok az ostrom csapatok, melyek az előző évben sikeresen sorra vették be a városokat Galliában. Aquieleia három hónapos maradásra kényszerítette a hunokat, de meg állítani nem tudta. A bevételét követően a földel tették egyenlővé, most nem követték el az Orleansi hibát. Aquieleia azzal, hogy feltartóztatta a hunsereget, Atilla időt veszített, de amit elveszített a vár elfoglalásával az visszanyerte a serege előtt haladó Aquieleia elfoglalásának hírével. Az útjába kerülő városok sorra adták meg magukat. A hunseregek elfoglalták a Pótól északra eső területeket, majd ezt követően átlépték a folyót és megszállták a déli területeket is. A Pótól délre eső területen lévő Aemilia városának lerombolásával közvetlen fenyegetést jelentettek Ravennára. Fenyegetettségében a császári udvar hajlott a békére. Aetus tehetetlen volt szövetségesei Galliában voltak. Ő egy lehetőség látott a megoldásra az udvar Galliába való átköltözése, Itália feladása. A császár a békét választotta békeküldöttségében szerepelt Leó pápa is. A békét megkötötték feltehetően olyan szigorú feltételekkel, mint azt korábban Kelet-Rómával szemben is tették.

 Hogy mi volt Atillának a hosszú távú tervei a Nyugat-Római Birodalommal azt Atilla váratlan halála miatt nem tudjuk. Azt hogy éltében mit akart azt viszont igen.

 

Atilla egységes dunai állameszméje

  A hunok európai megjelenésüket követően törekedtek a korábban megtelepedett szkíta eredetű lovas nomád népekkel egyesülni, erős független államot kialakítani. A hunok elgondolása politikai és hadi cselekményeinek tükrében, 3 ütemben történő esemény sorozatott láthattunk.

Az első ütembe a Fekete-tenger előteréből kiszorítják a germán népeket.

A második ütemben a Kárpát-medence belső területeinek a fennhatóságát szerzik meg. Itt nem harccal szereztek hatalmat, hanem az itt lakó jazigokkal, szarmatákkal, szkíta eredetű dák törzsekkel szerződéses fegyverbarátságot kötöttek, ehhez a körhöz sorolhatjuk Atillához hű gepidákat is.

A harmadik ütemben az egységes Hun Birodalom belső rendszerének megerősítése és Európa vezető hatalmi státuszának megerősítése lett volna a feladat. Atilla nagyságának árnyékában utódai már nem tudták folytatni a nagykirály által lekövezett utat.

 

Forrás: Hajdú Bálint Tanár Úr, Borsod megyei tagozat