Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


MAGYAROK ÉS ÁRPÁD 1.rész (2008.10. hó)

2009.01.25

magyarság kialakulásának folyamata

atllától árpádig

Atilla fiairól a történelemtudomány és a magyar mondai hagyomány egyaránt beszámol. Atilla fiairól azt tudjuk, hogy hárman vannak, mégis öt néven szerepelnek. A legidősebb fiú Ellák, viszont a mondai hagyományainkban a legidősebbje Aladár. Ellák nevében Padányi Viktor a Jelech, Juluf, vagyis a gyula méltóság nevét olvasta ki. Ellák nevét Ilekként is találhatjuk. Kinialkh, vagy Sandilkh hun utód utigur és kutigur vezérek neveinek végein található -ilkh, -alkh végződésekben ilik méltóság rövidülése rejtőzhet. Az Aladár névét viszont Ulud és úr szavakra osztva, az Ulud névből az Előd nevet olvashatjuk, de az ős-török nyelvben ölyvet jelent. Az utóbbi gondolatot tartom helyesnek, mert Atilla Aj-Bars nevű nagybátyjának nevében az aj, holdat a bars, párducot jelent. A szóvégén hasonlatosan úr kifejezést találhatunk kr.u.200 körül uralkodó Csovanszir hun vezér nevében, akit helyesen Csobánc úrként is nevezhetünk, ugyanúgy, mint azt a vezér, Örösúr a nevében is.  Ulud neve Uldin nevéhez is köthető, aki Karaton mellett a kisebbik király volt. Ellák és Aladár egyazon személyt takar, akit Atilla mellett a gyula méltóságnak megfelelően a kisebbik királyként találunk.  Aladár és Ellák a történeteikben elesnek. Aladár a székely magyar mondai hagyományokban a gepidák elleni harcban, míg Ellák a kelet-rómaiak ellen folytatott hadjáratban esik el, 469-ben a levágott fejét a konstantinápolyi udvarba küldték. A mondai hagyományaink ezt az eseményt Dengezikhez köti. Zakariás rhétor viszont úgy tudja, hogy Ambazuk hun király a Volga-Don térségben 491-ig és utána Khabad vagy Chabad uralkodott. Ambazugot Dengezikkel azonosíthatjuk. Kabad, pedig nem más, mint Atilla legkisebb fia Csaba. Akit viszonta bizánci forrásokban Irnikként találunk. Irnik-Csaba neve Hernakként is előfordul. Irnik-Hernák nevében katonai méltóságot sejthetünk, mert a HER szóban a ker, a kör, az őr, szavunk bújik meg. A kör zártságában egyben az őrzést, a magságot is megtaláljuk. Ezen gondolatmenetünk megegyezik a Hernád folyó nevének a gondolatára, amely segít megfejteni a nevének értelmét Her-Nád vagyis (Ker)Kör-Ná(d)gy, vagyis (k)őrnagy. Csaba a Hernák-Irnik nevében a szövetségben betöltött katonai feladatát jeleníti meg, talán a későbbi horka méltóságot is feltételezhetjük benne. Dengezik neve viszont Denge-zik Denge›Tenge, lágyan Csenge. A Ten-ge égi minőségű megnyilvánulása a Tün-de. A testiség-lélkiség-szellemiség szintjeinek megfelelően a Tünde minőséget keményebb ejtve az ég földi minősége a Künde vagyis Kende. (a Tünde égi szellemi minőségének lelki szintű megnevezése: Hunga) Láthatjuk, hogy az Atilla fiúk számszerűségének anomáliájában nem a számszerűség a fontos, mert Atillának biztosan több fiú utódja is volt, mint amelyről van tudomásunk. Az ötről tudjuk, hogy valójában, az három. Az uralkodó utódja, aki éltében a gyula méltósággal együtt a kiskirályi minőségben a keleti szárny katonai parancsnoka is egyben. A középső fiú a katonai felépítésben a nyugati szárny parancsnoka a legkisebb pedig az otthon őrzője, mint a mesében. A meséinkben természetesen mindenki örököl feladatott és az is természetes, hogy a legkisebb teljesíti be az apja végakaratát ő az, aki sorsszerűen apja örökségét magában hordozza.  Ha az időadatok helyesek, akkor Aladár-Ellák apja halálakor már 20 éves körül kellett lennie Irnik-Csaba, pedig kicsi lehetett, mert az Atilla udvarában tartózkodó követségek a jóslatot nem igazán értették. Nem értették meg, hogy Atilla utódja nem az idősebb harcos fiai közül kerül ki, hanem a királyi udvarban játszadozó legkisebb fiú lesz. Aladár-Ellák elesik, a gepidák fellázadnak és Dengezik az utód, aki feladja a Tisza vidéki központjukat, amelyet a Volga-Don térségébe helyezi át. A Hun birodalom elvesztette a Dunántúli területeit az osztro-gót, vagyis keleti-gót népességgel együtt, valamint a Tisza mentét a hun-szarmata fölműves népességgel és a Felső-Tisza vidékét és Erdély területét a gepidákkal együtt. Ekkor lehetett az a mondai hagyomány, amikor Atilla felesége Réka a maradókkal a székely földön fészkeli be magát és várja népével haza a fiát, Csabát. A mondai hagyománynak van történelmi alapja. Dengezik-Ambazuk székhelye az ősi szkíta-hun Don vidéki területekre került át. Azt is tudjuk, hogy Irnik-Csaba Dengezik uralkodásakor „in extenum minoris scythae” vagyis Kis-Szkítia uralkodója. Kis-Szkítia a mai Dobrudzsa vidékét takarja. Irnik-Csaba feltehetően a bátyja halálát követő hatalomra kerülésének idejében már 30 éves lehetett és azt is feltételezhetjük, hogy ogur felesége van. Az írások két fiáról számolnak be az idősebb Ogurd vagy Gorda a bizánciaknál Gordasz a kisebbik fia, pedig Maugyer vagyis Magyar. Dengezik 491-ben történt halálát követően Irnik-Csaba lesz a volgai hunok vezetője, a bátyja örökségével együtt új házasság is feltételezhető, mert a második gyermek Magyar nevében szabir eredetet találunk. Irnik-Csaba az új uralkodó, a szövetségkötéssel együtt járó házasság vagy a Volga-Don térségben élő szabirokkal történő egyesülés, vagy már a birodalmon belül élő szabirok általi hatalmának megerősítéséért történt. Priszkosz rhétor, aki Atilla udvarában is megfordult kaukázusi követjárása alkalmával 463-ban a szabir népet, mint a hunok nagy csoportjaként említi. A szabirokat az asszír iratokban „Sapar-daként” említik az egyiptomiak „Magornak” nevezték őket, a perzsa feljegyzésekben pedig „Szabardia” és Matiéna/Mada” néven ismeretesek. A görög források ezekre a népekre Szapir/Szabir, Makr/Magar és Matiéna néven hivatkoznak. Ezen kifejezésekben két nép törzs megnevezését mutatják: szabirok és magyarok. A szabir a régebbi minta az ősi Szubar-ki egyenes ági folytatása, de a szarmaták eredetét is a szabir ágban találhatjuk. A mai Szombathely római Sabaria területén is Ptolemaiosz szerint jászok éltek, akiket a rómaiak szabir vagy szavir néven ismerték. A jászokat a történelem alánokkal azonosítja. Az alánok viszont szerepelnek Hunor és magor történetébe, mint feleséget adó népesség. Bizánci forrásokban 948-ban 

két magyar követ tormás és Bulcsú megjegyzi a magyarok legősibb neve „asphali sabatoi” volt.

Aszfali az asszíriai Zab folyó alsó folyásának arab neve. Irnik-Csaba elsőszülöttje Ogurd vagy Gorda, keresztény volt. Feltehetően gyermekkorában Kis-Szkítiában vagy a bizánci udvarban keresztelkedett meg. Bizánci udvarba, mint politikai kezes, vagy mint a bizánci seregben szolgálatot teljesítő hun segédcsapatoknál nevelkedő királyfiként jutott be. Öccséről viszont Magyarról azt írták, hogy pogány volt, s feltehetően nagyobb korkülönbség is volt köztük, mert ő már Irnik-Csaba főkirályi időszakában Volga menti szállásán nevelkedet. Ogurd Kr.u. 514-ben örökli meg a hunok főméltóságát. A hunok volgai birodalmából 514-ben Ogurd hatalomra kerülésének idejében a szabir népesség egy része kiválik és Dél-Kaukázus menti őshazájukba visszatérnek, Balakh- Balogh vezetésével. Ogurd hatalomra jutásával keresztény térítőket hívott a hunok közzé. A térítés sikerességét befolyásolta a bizánci udvarba történt uralkodóváltás az új császár Justinus visszaállította az ortodox keresztény tanítást. Az ortodoxtérítők és a régi monofizita térítőkkel nem értették meg egymást. A hun szövetségben lévő hun, szabir, ogur, bolgár népesség körében eléggé hitelét vesztette az új vallás. Mikor pedig Ogurd elrendelte, hogy az ősök szellemét jelképező kis arany és ezüst házi szobrocskák elkobzását és beolvasztását, a rendelete nyílt ellenállást váltott ki népében. Ezeket a szobrocskákat majd 500 év múlva Gellért püspök szkíta bálványoknak nevezi. Az ellenállók vezért is találtak maguknak még pedig a király öccsét, Magyart. A testvérharcban, 518-ban Ogurd elesett Magyar lett a birodalom új vezére. Magyar a keresztényegyházzal és térítőkkel az addigi barátságos viszonyt megszüntette. Bizánc ellenes politikát folytat, míg a déli Balogh féle szabirság a perzsák térhódítása elleni küzdelmükben Bizánccal egy oldalon találjuk, amely azért nem jelent felhőtlen barátságot. A déli szabirság küzdelmében, 545-ben Kostru perzsa király megsemmisítő vereséget mér rájuk. A déli  szabirság a Kura-Arax

völgyeibe szorul vissza, illetve az északi területeken élő hunogur-szabir szövetség részeivé válnak. Az itt kialakult szövetségek mint utugur (30 ogur), öcsügur(3), altiagur(6), kutugur(9) számszerü törzsekből állott össze.

Ezen szövezségek pillanatnyi állapotukat tükröző szövetségek. A szövetségen belül feltehetően központi szerepet töltenek be mert a bizánci forrásokban a kutigurok vezéreként találjuk Zabergánt aki nevében hordozza népi, törzsi hovatartozását. Magyar vezette északi hunogur-szabir szövetsége kelet felől a kök-türkök általi területszerzésnek van kitéve. Magyar által vezetett keleti pusztai szövetséges államszerkezet részesei voltak még a bolgár és barszil népességek is. Magyar uralkodásának végéről nincs adatunk, de tudjuk, hogy a volgai területeket fel kellett adniuk a kök-türk előre nyomulás miatt. Magyar központi hun-szabir népessége feltehetően Balogh útját követte Kaukázus déli területei felé az ott élő szabirsághoz költözött át. Később innen települ, majd északra az arabok elől menekülve Upas Ibn Madar, vagyis Magyar nembéli Opos, aki Álmos dédapja. A keleti területek feladása egyben nyugat felé történő átrendeződéssel is együtt járt, ezzel együtt a vezérlő fejedelmi törzsiség is átrendeződött a hatalmi egyensúly megváltozása miatt. A birodalmi átrendeződés egyensúlyát még nagyban befolyásolta a kök-türkök előtt időben megjelenő avarság is. Az avarság származásilag a hunok keleti ágát képezték az ugur és uigur népelemekkel együtt. Az avarok Magyar birodalmának törzsi területei közül a nyugati szárnyon hunugor-bolgár törzsi területek nyugati részeire kerültek. A keleti szárny feladásával a szabir területek is beszűkültek a Kubán vidékére, s közvetlen türk szomszédságba kerültek. Az avarokat a történelem színpadán, mint visszatérő hunokként találjuk. Őket várkhunokként is nevezik és szövetségben találjuk a bolgárokkal. Az avarok és bolgárok képezik Magyar birodalmának tovább folytatását. A Fekete-tenger előterében a két népesség párhuzamosan feltehetően egymást segítve létezett. A hunugor-bolgár szövetség vezetője ebben az időben, Kurt helyesebben Kürt, akit a bizánci források

Kovratként neveznek. Az avarok megjelenési ideje egybe esik a kök-türk kaganátus megalakulásának 558-as idejével. Az avarok a hunugor-bolgár területeken átvonulnak és a nyugati területeken helyezkednek el, ahonnan 561-562-ben már a frankokat támadják.

Az avarok következő lépése a Kárpát-medence megszállása, oda már, mint visszatérő hunokként érkeznek. A germánok és rokonaiknak kétségük sincsen, a felől, hogy újra Hunniával állnak szemben. A Kárpát-medencébe való bejutáshoz nem a déli al-dunai bejáratott választják, mint azt korábban a hunok esetében láthattunk, hanem a Kárpátok északi ívén előretörnek és a medence észak-nyugati részén törnek be. Tették ezt azért, mert a hunok által feladott al-dunai vidékek gyepű területei betelepültek és a bizánciak által katonailag megszállt területé vált. A lengyel hátság szarmata utód népessége között akadálytalanul tudtak előre törni, mely hadiutat korábban a frankok ellen indított támadásaikban eléggé feltérképezték. A Kárpát-medence nyugati részein maradvány osztró-gót (keleti-gót) népességet és a longobárdokat találjuk. A Tisza vidékén és Erdély területei gepida fennhatóság alatt állottak. Az avar-hunugor hadsereg a Kárpát-medence elfoglalásának lehetőségei közül stratégiailag a legjobb megoldást választották. Déli előre nyomulás esetén elvesztették volna a váratlanság, meglepetésszerűség lehetőségét és a feltartóztatott sereg már egyesült erővel nézett volna szembe a medence központi iránya felől. A déli oldalból ráadásul még a bizánciakat is meg kaphatták volna. A keleti hágókon, pedig lehetetlen bejutni, mert azok védelmét kisebb egységekkel is meg lehet oldani. Az észak-nyugati átjárón megjelenő avar haderő látványa elegendőnek bizonyult, hogy harc nélkül a meglepett longobárdok a pannóniai szálláshelyeiket feladják, és észak-itáliai területeken telepedjenek meg. A gepidákkal az avarok megütköznek és vereséget mérnek rájuk. A gepidák ezek után a történelem színpadán eltűnnek az avarságba beolvadva. A gepidák és avarok közötti közös kapcsot a hun népességben találjuk. A Kárpát-medence birtokba vételével a korábbi hunugor-

bolgár-szabir szövetség az avarok érkezésével megerősödik. Birodalmi szinten avar és bolgár vezérlettel. A bolgárok az avarokat inkább atyafiakként, mint alattvalók gyanánt szolgálták, s vissza is utasították az alattvaló címet, a szövetséges címet követelték.

Ez a követelés annál igazságosabbnak látszott, mert nem csak hogy hun fajták voltak, mint az avarok, hanem hatalmasok is.[1] A Kárpát-medence birtokba vétele Baján kagán nevéhez fűződik, akit 565-ben emelnek népének fővezérévé. Bajánt és az általa létrejött második hun birodalmat Atilla nagyságához hasonlítottak. Felvetődik a gondolat, hogy a nyugat szárnyba történő letelepedés egyben családi kapcsolatokat is feltételezhetünk, mert hunugor-bolgárok társuralkodó vezére Kurt-Kürt önálló politikát folytat egyenrangúnak véli magát az avar kagánnal és katonai potenciáljukban egymás erejére is számíthatnak. Kürt legídősebb fiát Bajánnak hívják, aki hatalomra kerülésével felveszi a Bat előtagot és utána őt Bat-Bajánként megnevezve találjuk a történelem lapjain. Feltehető, hogy Kurt-Kürt is használhatta a Bat megjelölést, mint Kurt-Bat vagy Kürt-Bat, így keletkezett bizánci átírás torzulásaként a Kovrat elnevezése. Kürt 600 körül születhetett a Fekete-tenger és a Kaukázus északi előterének türkök által kevésbé elnyomott hunogur-szabir területen. A bizánci források beszámolnak arról, hogy 619-ben a császári udvarban ahol feltehetően, mint politikai túszként van, áttér a keresztény hitre. A hunogurok Kürt hatalomra kerülésének idejéig a türk kaganátus hűbéresei voltak. A türk kaganátusban, ekkor az Ermi nemzetség gyakorolta a főhatalmat. Kürt fiai apja birodalmának hatalmasságát, Atilla fiaihoz hasonlóan, az ő fiai sem tudták egyben tartani. A legidősebb fia Bat-Baján, aki hiába viseli, nevének előtagjában a nagyságát mégsem tudja megőrizni apja örökségét. Kürt halálát követően a hatalmi válságot kihasználva jelenek meg kelet felől a kök-türkök helyén 670-ben megjelennek a kazárok. A kazárok kelet felől érkeznek a kök-türkök gyengülését kihasználták, vagy belülről megerősödve

veszik át felettük a hatalmat.  A Volga vidékét megszállják és uralmat szereznek a környező népességek felett. A kazárok népességében lehettek keletről menekült khorezmiek és kaszpi-szabirok is.

Bakay Kornél szerint: „Minden ismert adat arra mutat, hogy a kazárok a kaukázusi szabirok a kaukázusi onogurok és barszilok törzseiből jöttek létre, akik viszont a hun népek közzé tartoztak. A perzsa pehlevi és arab források a kaukázusi hunokat mindig kazárnak nevezik. Gumiljov még pontosabban fogalmazott: a kazárok, a hunok leszármazottai mint hódítók, szarmata asszonyokkal éltek Barsziliában.” A kazárok keletről a keleti-hun hiungnu nemzettestből szakadtak ki magukkal sodorva a Kaszpi térség menekültjeit. Kihasználták a kök-türk kaganátus gyengülését és a Kürt halálával a hunugor bolgár uralomba bekövetkezett uralkodási válságot. A Kaukázus menti népek által alkotott kazár uralom szerkezete, katonai államnak megfelelően erős, központi katonai erejével a Volga térség urává vált. Kürt halálát követően a második fiú, Iszperik vagy Aszperik 678-ban kiválik a szövetségből és 6 bolgár törzzsel az Al-Duna vidékére költözik, megalapítja a Balkánon a mai Bulgária ősét. A magára maradt Bat-Baján 680-ban leteszi a fegyvert a kazár túl erővel szemben. A hunugor törzsek kazár határőrvidéken lesznek elhelyezve egy részük a Don-Dnyeper mentére, a másik részük Volga-Káma vidéki területekre kerülnek, mely területet a mai történelemtanításunk, őshazánk területének tart. Bat-Baján elestét követőena Kárpát-medencébe bekövetkezett betelepülést, melyet griffes-indás avarokhoz köthetünk. Ez a népesség azért is fontos, mert László Gyula ennek a népnek az érkezése és letelepedésében már a magyarság előképét, előmagyarságot mutatott ki. Ez a népesség feltehetően Bat-Baján örökségének népességeiből adódhatott: hunugur-szabir-barszil népelemekből, ugyanezen népelemek alkották a kazárok által megszállt területeken élő lakosságot is. Hunogurok népessége a Kárpát-medencébe griffes indásként

vonulnak be a maradékuk a kazár fennhatóság alá kerül a Volga-Káma és a Dnyeszter menti területekre. Bat-Baján hunogur népessége három részre szakadt, akik majd több mint 200 év múlva Árpád magyarságában egyesülnek újra. A kazárok fennhatóságának leggyengébb láncszeme, a szabir lehetett.

Őket teljesen nem tudták uralni, mert a Kaukázus túl oldalán a Kura-Arax vidékén szintén szabir népességet találunk, ahová korábban ide menekült Balogh és Magyar szabir népességeinek egy része. A szabirok a Kaukázus északi és déli területeinek szorongatásait csiki-csuki szerűen, a népesség tömegük oda-vissza történő áthelyezésével, kitudják védeni, a teljes meghódításukat mind északon, mind délen. A déli területen élőknek ebben az időben már erőteljes arab hódítással kellett szembenézniük. Az arabok ebben az időben 632-ben Basztrát, 634-ben Damaszkuszt, 639-ben Jeruzsálemet foglalják el. A Kaukázus jól védhető hegyei között megbúvó népességek csak később érzik meg közvetlenül az arabok támadásait. A folyamat melyet az arabok elindítottak az hatással volt a Turáni élettérre is ez az a hatás, amely mozgásba hozza a kazárokat és velük együtt említett keleti-szabirok és khorezmi menekültek népességeit. A kazárok világát valójában nem a pusztai mintát követő szövetségi rendszerben találjuk, hanem egy katonai-vazallusi rendszerben működő államszerkezetben. A folyamat elindítói az arabok, akik elől a Kaszpi térség népei a Volga térségébe tömörödnek és létre jött Kazária, melynek legfőbb ellensége az Arab kalifátus. A Kaukázus másik oldalán a Fekete tenger mellékét a szabirok felügyelik az ő népességüket északon a Don térségében a kazárok mozdítják ki a griffes-indás hunugorokkal együtt, illetve az északi szabirság déli területein élők beljebb szorulnak a Kubán magasabban fekvő részei felé. Ez a terület kevésbé volt kazároktól függő és folyamatosan érkeznek délről az arabok elől menekülő déli szabirok népesség egységei. A népmozgást, amely a Kárpát medencébe a griffes-indás avarokat megindította nem közvetlenül a kazárokban kell keresnünk. A kelet felőli érkezésük, a megjelenésük agresszivitásában nem szövetséges letelepedés

dominált, mint a korai avarok esetében, hanem a területszerzés, az ott élő lakosság kiszorítása. A Kárpát-medencében ebben az időben az avarok a korai és kései népességüket együttesen találjuk.

 

Az avarok székhelye a Tisza mentén megegyezett Atilla székhelyével, akik hasonló képen gyakorolták az uralmat: megadóztatták a Kárpát-medence környéki birodalmakat, népeket. Ami viszont más volt a politikájukban, amelynek a levét viszont mi ittuk meg. Politikájukba a hunokkal ellentétben nem széles lakatlan gyepüket alkalmaztak, hanem ezen területeket különböző szláv szolga népelemekkel telepítették be. Ezek a népek az ütköző zónát képeztek. Katona politikai szempontból valamilyen szinten haszontalanok voltak, mert csak az ellátó és gyalogos egységekben voltak használhatóak, illetve az előhadban. A szláv népek gyepűn történő letelepítése inkább gazdaságilag volt hasznos, mert a földeket gazdaságilag hasznosították, de stratégiailag olyan népességet képeztek, akiket könnyen az érkező ellenség oldalán találhattak. A nyugati germánság nem tudott az avarok hatalma ellen katonailag fellépni egészen 700-as évek végéig. Akkor Nagy Károly egyesítette a Nyugat-Római birodalom helyén megmaradt germán népeket. Az egyesült germánság 790 tavaszán kezdte az előkészületeket az avarok ellen indítandó hadjáratra. A Rajna mellett és azon túl egymás után hadtesteket állított fel ahova fegyvert és élelmet raktározott. A hunok és az avarok atyafiságát ismerték, de azt hogy Atilla és az avar kagánok, belső területinek életterét nem. A háború előkészületei két évig tartottak ennyi időre volt szüksége, hogy megfelelő harcost és elegendő élelmet összegyűjtsön. Nagy Károly terve az volt, hogy egyszerre indítson támadást Bajorföldről és Itáliából. Az egyik sereg Nagy Károllyal az élen a Duna mentén haladt, míg a másiksereg, Pipin longobárd serege az Alpokon átkelve a Dráva mentén haladt előre. Két év alatt nem csak a bajorok készültek a háborúra, hanem az avarok is. Az avar védelmi rendszerről egy szentgalleni barát beszámolójából tudunk. A védelmi

rendszerben az ország széltétől közepéig egy körszerű középpont felé szűkülő sáncrendszert kell elképzelni. A védelmi rendszer kihasználta a természet adta lehetőségeket. ( folyók és meredek hegyek) ezen védelmi vonalon helyezkedtek el az erősségek. Ezek az erősségek kör alakúak voltak, melyet avargyűrűként tartanak nyilván.

Az elkészítésüket is leírták: cölöpöket vernek le két sorban ezeket keménykővel, mésszel töltöttek fel. Ezeket kézenfekvőbb volt földel feltölteni. Ez esetben a feltöltésre használt földet a sánc elől termelik ki, s ez által a külső részén árok keletkezik, mely egy újabb védelmi szintet képez. Nagy Károly a Duna mentén vonult és az első védelmi szinttel a Kamp folyó torkolatánál épített erődítéssel találta magát szemben, amely ugyan nem állította meg, de az elfoglalásával, időt vesztett. A következő védelmi gyűrű Bécs alatt volt, melyet szintén csak ütközettel tudtak bevenni. Ez után a Rába vonaláig vonulhattak. A harmadik védelmi színtett a Rába folyó és a kiterjedt Fertő mocsárvidéke képezte. A Duna túloldalán a Vág képezte a természetes védelmi rendszert részét, amely számos toronnyal volt beszegve. Nagy Károly seregének nem csak a mocsár vidékkel, hanem a gázlókat, átjárókat védő helyőrségekkel is meg kellett küzdenie. Ezen a területen a Duna több ágra szakadtan folyik több szigetet alkotva, mely szigetek a környékbeli lakosságának megfelelő védelmet biztosított. Nagy Károly az egyik ilyen sziget elfoglalása által olyan mennyiségű kincset talált, amely kielégítette zsákmányszerző vágyát. A másik ágon, Pipin, a Dráva-Száva közén haladt lefele seregével és itt egy bensőbb erősségben olyan mértékű kincset talált, amelyet remélni sem tudtak, a hadjárat elindítása előtt. A frankok hatalom és kincsvágyát kielégítette az általuk elfoglalt Dunántúli területek és az ott zsákmányolt kincsek mennyisége. A központi területek a Tisza vidéke érintetlen volt. Hatalmi helyzetben a frankok az avarok fölé helyezkedtek. Az avar válaszra a megosztottság miatt nem volt esély mert az avarok két pártra szakadtak: béke és háború pártra. A kagán választás eredményében Tudun nevű békepárti vezért

került az avarok élére. Az avarok békepárti követeket küldtek Nagy Károlyhoz, aki visszautasította a követek ajánlatát. A követség alig tért haza, nyomában érkezett a frank sereg a Duna két oldalán váratlanul megjelenve a belső védelmi gyűrűbe is behatolt. A Tisza mentén a kagáni védelmi gyűrűben megtalálta a nemzeti kincsek raktárát, melyet a váratlan megjelenése miatt nem tudták biztonságos helyre áttelepíteni.

Tudun Nagy Károly előtt hűséget esküdött, de feltehető, hogy ő már csak a megszállt területek avarságát képviselte. A háborúpárti avarság ez időben a Tisza felső vidékén építette ki védelmi rendszerét, amely jelentős lehetett, mert Nagy Károly a Tisza menti területeket nem tudta megszállni és nem próbálta később sem elfoglalni. (Ároktő) A rablott kincseket nem tartotta meg, hanem szerte Európába szétszórta. Keleti területekre visszatérve térben és időben, ott hagytuk abba a történések fonalát, hogy a kazár kagán 680-ban legyőzi Bat-Bajánt és hunugor népességét. Akiket két részre osztva birodalma határaira helyezett az egyiket nyugatra Dnyeper felső folyásának vidékére, a másikat pedig észak keletre a Volga-Káma által határolt területekre. Ezen időszak a Kárpát-medencében a griffes indások megjelenésének ideje. A szabir népesség ekkor Kaukázus északi előterében a részleges kazár fennhatóság alatt állt, míg délen önálló szabirság élet-halál harcot vívott az arabokkal. A déli szabirság a biztonságosabb északi területekre települ át. Az arab források megnevezik az uralkodójukat, akit „Upas ibn Madar”-nak hívnak, aki nevében hordozza Magyar-nembéliségét. Ő nembéliségének névadója az a Maugyer-Magyar, akit mi Irnik-Csabának szabir feleségétől született fiaként ismertünk meg. Aki a kök-türk hódítás idején népének tömegét a déli részekre helyezte át. Upas ibn Madar nevének Upas előtagja hasonlatos az árpádkori oklevelekben megjelenő Opos névvel. Az Oposz névvel a feladat megoldása egyszerűnek bizonyult, de az Upas névhez meg kell említenünk egy másik lehetőséget is (H)Upas, így már Hupa-Huba név értelmet kapunk. Opos-Hubának 700 körül kellett születnie, mert az

arab hódítás 739-ben meg nem nevezett várában éri, és a reménytelen helyzetét, úgy oldja meg, hogy feladja a várat és észak felé menekült seregével, a korábban áttelepült Kubán vidéki szabirokhoz. Ezen cselekedete két részről is hasznosnak bizonyult, mert a menekültekkel megnövekedett szabirság, Magyar-nembéli vezetőt kapott és egyben Opos-Huba is rendezhette a sorait. A korábban menekültek és az északi szabirok népességének erejével kiegészülve már meg tudta szervezni a hátra hagyott szabirok áttelepítését is.

Arab-kazár háborúban 751-ben már önálló egységekkel vesznek részt, sőt megemlítik, hogy önálló akciókat is vezetnek. 759-ben a kazárok arabok ellen indított háborújában, már, mint szövetséges önálló katonai egységként vesznek részt. A szabir seregek a parancsnokának a neve Astarchán. (Astárkány) Az elhúzódó háború 764-765 körüli befejezéséig feltehetően újabb népesség elemek áttelepítésével gyarapították a Kubán-Meotisz vidéki szabirságot. A szabirok egyébként is laza fennhatósága Kazáriával szemben megszűnt, Opos-Huba vezérletével önálló Szabiriává alakult. 790-ben már Edemen kagán a szabirok uralkodója. Edemen feltehetően fiatalon halt meg, mert 810 körül már Ügek kagánt találjuk Szabiria főméltóságába. A szabirság magára találása abban is megnyilvánul, hogy a kazároktól elveszik Szurozs és a kercsi kereskedő telepek felügyeletét, valamint a Don és Donyec folyók mentén sorra alapítják káta végződésű városaikat. Edemen idejében már olyan erősek lehettek, hogy a kazár fennhatóság alatt élő khorezmiek és keleti-szabirokkal is keresték a kapcsolatot. A közeledés sikeres lehetett, mert a fiának Ügek Álmos apja már khorezmi feleséget választott. Ezen tényadat pedig arra enged következtetni, hogy a khorezmiek a kazároknál, valamilyen főméltóságot töltöttek be. Ügek 784-789 körül születhetett és az uralkodásának kezdete, valamint a házasságának időpontja 810 körül lehetett, mert a krónikáinkban megőrzött égből ragadt csodálatos fogantatás emléke, hogy még 300 év múlva is elevenen éljen az emberek emlékezetében, azt kellett, hogy jelentse, hogy házasságát követően

sokáig vártak Ügek eljövendő fiának, Álmosnak a 819. évben történő megszületésére. Álmos az égi Turul által fogantatása a születésénél fogva nagy feladatott kapott. A politikai helyzetben részben kedvező változások történnek. Mamun kalifa vezetésével döntő csapást mérnek a kazárokra, a kazár birodalom vazallusi katonai rendszerében a főhatalom ereje is megcsökkent. A birodalmának népességei részleges függőséget élveznek. A Kazár birodalomban a hunogur népesség Bat-Baján 680-ban történt eleste óta már 150 éve gyepűnépként él.

A kazárok meggyengülésével az önállósodás lehetősége is megadatott. A kazár kagán birodalmán belüli helyzetének stabilitását úgy oldja meg, hogy Lebédi Volga-Káma közt élő hunogurok vezetőjének a kazár kagán melletti főméltóságot adja, ő lesz a kazárok kündüje, vagyis kendéje. Erre válasz lépésként Ügek szövetséget köt a Kazár birodalom nyugati részén elhelyezkedő hunogur népességgel. A politikája sikeres volt, mert a határőrvidék legharcosabb törzsét a Nyék törzsét sikerült maga mellé állítani, amelyet Álmosnak nyék törzsből való házasságával pecsételtek meg. Álmos 830-ban 21 éves volt. Kijevben tartózkodott legtöbbet. Kijev alapját apja Ügek rakta le, de viszont az építése Álmoshoz kötődik.  A hunogur Lebédit a kazárok főhatóságában találjuk. Az Ügek és Nyék között létre jött katonai szövetség erejét láhatjuk ellensúlyozni Sarkel 835-ös építésében és ezen időben Lebédi vagy a fia, a kazár uralkodó családból kap feleséget. Álmos apja örökét általa alapított Kijevben eltöltött 10 év után 850-től átveszi a kagáni méltóságot. A Nyék törzs 860-ban kiválik az hunogur-barszil közösségből és csatlakozik Álmos szabir-hun népességéhez. Ez a tény azért is sokatmondó, mert a hunogur-barszil szövetség legerősebb legtekintélyesebb népessége a Nyék törzs. Nem valószínű, hogy a korábbi kazár határőrvidék népesség egységébe tartozó törzsek nem követték volna a legerősebb a nyék törzs példáját. Ezt gondolatunkat láthatjuk megerősíteni abban is, hogy a magyarokat sokszor türköknek gondolták. Bat-Baján elestét követően a

kazár kagán ide hunogur-barszil népességet, valamint egy kök-türk törzset telepített felügyelőnek. Nyék csatlakozásának példáját követően a többi a hajdani kazár határőrvidék törzsei is követték Nyék példáját. A csatlakozásban az utolsó lehetett az a kök-türk törzs, akit felügyelőként telepített közéjük a kazár kagán. Ezért az új szövetségi hadban ők lesznek az élen, amely megtévesztésül szolgál a pusztai népek berendezkedését nem ismerő nyugatiak számára. Álmos és Nyék szoros kapcsolatát bizonyítja az is, hogy Álmos fia Árpád lesz később a Nyék törzs vezetője.

A kazárok nagyhatalmi státuszát a besenyők szüntetik meg, akik 870-ben átlépik a Volgát és a birodalom központját szállják meg. Ekkor már a kazár kagán szerepe csak látszólagos. A hatalmat részlegesen birodalom kendéje, Lebédi veszi át. Ekkor a hunogurok szállásterülete a Kaukázus fölötti területen találjuk, a történelemben ezen területett Lebédiaként ismerhettünk meg. Az önállóvá váló hunogur Lebédia és a szabir-hunogur Dentu-Magária, olyan világot élt meg, mint később a nyugat országok a kalandozások idején. A besenyők nem egy nagyirányú támadással szereztek tért maguknak, hanem kisebb támadásokkal szorították egyre nyugatabbra a szomszéd hunogurokat és szabirokat. A besenyő invázió egyben Lebédia és Dentu-Magária közeledését is elő idézte. A Dnyeper-Don térségben élő Megyer, Tarján, Jenő szabir törzsei nyugat felé mozdulnak a kijevi kagáni központ irányába. A negyedik Gyarmat törzse lehetett a legdélebbi területen. Ez a törzs, csonka törzsként szerepel, feltehetően az ő törzsük kettéválhatott, valószínűleg a Gyarmat törzséből szakadtak ki a délre vándorolt kaukázusi szavárd magyarok. A Lebédiai kende három törzse Kér, Keszi és Kürt törzsei szintén besenyő zaklatás és térnyerésnek volt kitéve. Ebben a helyzetben a Lebédiai kendének egy lehetősége volt, hogy csatlakozzon, ahhoz a szövetséghez, amelyhez Nyék is korábban csatlakozott, és annak egyik vezető törzse lett. A három törzs közül az egyik Kürt törzse csonka lehetett, mert későbbi, mint Kürt-Gyarmat törzseként szerepel majd. Feltehetően ez az a lebédiai törzs, amelynek

szállásterülete legközelebb volt a besenyőkhöz és ő törzsük lehetett az a törzs, amelynek a besenyő támadás következtében menekülnie kellett. Kürt törzs lehetett Lebédi kende törzse. A besenyők a lebédiai hunogur vezér törzsre mért csapása válthatta ki a kijevi hunogur-szabir szövetséggel való egyesülés igényét. Kürt törzsének a katasztrófáját szőtték össze bele a Honfoglalás történetébe . A Dnyeper-Dnyeszter közötti szabir-hunogur népesség megnövekedett és egyben katonailag is sokkal nagyobb erőt képviselt.

Lebedi hunogur törzsei Kér, Keszi és Kürt és korábban egyesült szabir-hunogur Nyék, Megyer, Tarján, Jenő, Gyarmat törzsek Kijevben a Nyék törzs vezérét Álmos fiát, Árpádot pajzsra emelik. Árpád lett az egyesült törzsszövetség vezére, a pajzsra emelése által népének közbenjárója, szakrális királya tanhuja, kagánjává vált. Árpád pajzsra emelése egyben az emberi nagyságának elismerése is volt. Árpád szakrális küldetését nem a születésé által nyeri, mint apja Álmos, hanem ugyanúgy, mint Atilla ő is nevében hordozza sorsának kiteljesedésének a lehetőségét. Atilla a világfelügyelő kardal nyeri el a sorsának fordulatát, mellyel beteljesítheti sorszerű végzetét. Árpád e feladatott a pajzsra emelése által nyeri az ő szent feladata a Kárpát-medencébe történő letelepedés Atilla örökségének visszavétele, hun és mag kardjának szent feladatát beteljesíteni.  A Honfoglalás gondolata nem egy besenyő futás története, nem is történhetett volna meg, úgy a valóságban. Az előző részben a hunok történetének elemzésekor, láthattuk, hogy a Dnyeszter mentén elhelyezkedő nyugati-gótok a hunok elől nem a hágókon keresztül a medencébe menekültek, hanem az Al-Duna felé. A Honfoglalás történetében az Al-Duna felé való menekülés egyébként is logikusabb lett volna, mert azon a vidéken volt a magyar sereg bizánci szolgálatba. Az avarok sem mehettek a hágókon keresztül, mert éppúgy, mint a nyugati-gótok, úgy ők is ellenségbe ütköztek volna, a Kárpátok vonulata mögötti területeken. Semmiféleképen nem gondolhatunk egy előkészítetlen menekülő berohanásra, még ha a történelemkönyvekben így is szerepel. Padányi Viktor helyesen látta

meg, hogy egy ilyen mértékű áttelepedés esetén csak az ember és állat számára szükséges só szükségletét már jó előre el kellett készíteni, raktározni az útvonal mentén. Az élelem és fegyverkészletről nem is beszélve, nem lehet elképzelni, hogy őseink mindent hátra hagyva egy tegez nyíllal bevágtatnak a Kárpát-medencébe. A honfoglalás tudatos tervszerű áttelepülés volt. A megnövekedett erő és népesség tömege, a jól védhető Kárpát-medencei áttelepedés szükségességét váltotta ki. Álmos rendelkezett azzal a tudással, melyet közvetlen elődei élettapasztalatából nyerhetett.

A Kárpát-medencében ebben az időben a Dunántúlon frank uralom van, a déli részén bolgárokat találunk. A magát meg nem adó háborúpárti avarok néptömege, a Kárpát-medence észak-keleti negyedrészébe korlátozódnak. Ez az a terület, amely sem frank, sem bolgár fennhatóság alá nem került. Az ide korlátozódott népesség, 805 után egészen tekintélyes lehetett, mert Nagy Károlynak nem lett volna szüksége megszervezni a szláv morva határőrvidéket, ha olyan megsemmisítő vereséget mért volna az avarokra. A Kárpátok belső területein, a Tisza vidékén tekintélyes mennyiségű avar lakossággal számolhatunk, akiket a krónikáink kunoknak neveznek. Ezek az avar nemzetségek népességeiben ott találjuk 670-es évektől a griffes indás avarok hunogur népességét, akikben László Gyula meglátta a magyarok elő népességét. Ezen avar-hunogur népesség vezérei voltak Bors, Aba, és Örösúr, akik Álmos és népe áttelepülésének a medencén belüli szervezői voltak. Az áttelepülés kezdete 895 tavaszán történt, de a folyamat kezdete minden bizonnyal már a 90-es évek elején elkezdődött. Itt elég csak gondolnunk a korábban elemzett Nagy Károly avarok elleni hadjáratánál az élelmiszer és fegyver készlete felhalmozása és a hadjárat előkészülete két éves időtartamot takart. A Vereckei-hágó hossza, mégis csak 85 kilométer hosszan tartó útvonal, amelyet nem lehetett legeltetve megtenni, mert itt teljes népesség és állatállománnyal kell számolunk, s akkor még figyelembe kell vennünk a szükséges kiszolgáló egységeket is. A főerők Al-

Duna vidéki bizánci szolgálata sem volt véletlen. Az sem véletlen, hogy Árpád Bizáncnak küldött katonai segédcsapatai olyan sikeresek voltak, hogy még a bolgár fővárost is elfoglalta, melynek eredménye képen Bizánc békefeltételeit Simeon bolgár cár feltétel nélkül elfogadta. Láthatjuk a tervszerűségben történő áttelepedésben Bors, Aba és Örösúr által a belső területek biztosításával megindulhatott az áttelepülés folyamata. A medencében lévő bolgároknak az al-dunai bolgár vidékek ellen indított támadás következtében az erdélyi déli hágók biztosításával voltak elfoglalva, de segítségre sem számíthattak, mert a magyar főerők a bolgár fővárost is bevették.

A Vereckei hágón érkező főerők biztonságban tehették meg az utat, s bent lévő avar-hunogur vezérek egységeivel egyesülve már birtokba lehetett venni az egész Kárpát-medencét. A találkozó helyét is tudjuk, mert az áttelepülést követő letelepedést, Álmos nem élhette meg. Az emlékét őrzi ma is Szomotor nevű Felső-Bodrogközi település neve. Szomotor település elhelyezkedése földrajzilag az a terület ahol a Kárpátok hágóiból érkező folyók kiérnek a Felső-Bodrogköz vidékére ahol már az Alföld végtelen rónasága tárul elénk. Ezen a helyen nem örömünnepet ültek, hanem szomorú tort. Álmos az áttelepedés nehézségeinek 76 éves fejjel nézett szembe, a halála szomorú esemény volt. A sajnos a szlovák régészek a 60-as évek környékén ástak itt ki egy honfoglalás kori fejedelmi sírt. A sírban feküdt fejedelem a fejedelmi méltóságai nélkül volt eltemetve.  A Szomotor a szomorútor helye, de a találkozó helye Szerdahely, (Bodrog) az első szeradó-hely, szomszédságában ma is ott találjuk Borsi, Örös és Obor településeket. Az áttelepedés igazi öröm ünnepe a mai Bodrogkeresztúr területén Tarcal hegyi lovas versennyel és ökörsütéssel ünnepeltek meg. Az ünnepet követően a szövetség megerősítése a szerencsi szeradással történt.

A Kárpát-medence teljes elfoglalását követően Ópusztaszeren megtartott szerrel fejeződött be, s tették véglegessé a birtokba vételt.

  

A medencében Árpád serege és a belső területek vezéreinek egységeivel kiegészülve Zalán bolgár vezér ellen fordult.  Zalán bolgár vezért az erdélyi területeken találjuk, mely terület a bolgár fennhatóság peremvidékének számított. A magyar főerők bolgárokra mért katasztrofális veresége után, Zalánnak csak egy lehetősége volt Árpád hadai előtt való behódolás. A másik mondai szereplő Szvatopluk morva vezér, akinek népét Nagy Károly ugyanúgy, mint az avarok szolga, ütköző népként telepítette a morvavidékre és a Bécsi medencébe. Szvatopluk szlávjai, a szétesett frank birodalom gyengeségében önállóságra tértek. A történelmi szerepük epizód jellegű volt a Kárpát-medence észak-nyugat részén a Bécsi-medencében.

Szvatopluk és a frank birodalom széthullott hercegségeiben létrejövő germán hercegségek háborúiban Árpád lovas egységei, mint segédcsapatok szerepeltek. Árpád pannóniai hadjárataiban az látható előre látó nagysága jelenik meg, mert mindig azon az oldalon nyújt segítséget, amelyik a gyengébb. Ezzel elérte, hogy az erősebbet gyengítette a gyengét pedig általa nyújtott segítséggel kiszolgáltatottá tette. A mesés történet a nyeregről, földről, kulacs vízről Szvatopluknak küldött ajándékról, valójában arról szól, hogy Szvatopluk és a frankok magyar lovas egységek segítségével elvesztették bármiféle terjeszkedés lehetőségét a Kárpát-medence belső területeinek irányába. A Kárpát-medencében történt letelepedés nem okozott nagyarányú népesség mozgást, az üresen maradt területeken telepedtek le. Népesség mozgást azért feltételezhetünk a korábban elvált rokon nemzetségek illetve a frank hódítás elől keletre szorult nemzetségek nyugatra költözésének a lehetősége is megadatott. Ilyen népesség átrendeződéről árulkodnak közvetlen közelünkben a helységnevek. A Kárpát-medencébe történő hazatérés előtt három helyi törzsfőnök Bors, Aba, és Örösúr várta és szervezte belülről az áttelepülést. Az áttelepedés egyben szövetségi kapcsolattal és a szokásoknak megfelelően házassággal is együtt járt. Hasonlatosan, ahogy Ügek és a Nyék törzsének a szövetség kötése alkalmával történt. Álmosnak a Nyék

törzs adott feleséget, amely egyben biztosította fiának a Nyék törzs vezetését is. Ebben az esetben a központi területek legerősebb törzse az Aba törzs lehetett a belső szövetség legerősebb tagja. Az Aba törzs nemcsak, hogy Atilla szállásterületét bírta a Tisza mentén Abádszalóktól Csapig terjedő folyó szakaszon. A Bodrogköz és Hegyalja a Honfoglalást követően Árpádhoz került. Az abáknak Hegyalja területéből csak Keresztúr maradt.  A szövetséget megpecsételő házasság Árpád Zulta nevű fiához köthető, aki Aba családbéli feleséget kapott. A házassággal új birtok terület is járt, mégpedig azon a vidéken, melyet ma Abaújnak hívunk. A házassággal egyben Aba nemzetség fejét és utódlását Zulta és utódai adták.

 Erre írásos feljegyzésről nem tudni, de a helységnevekben Zulta szállásterületét a Hernád folyó mentén megtaláljuk. Szállásterületének az alsó és felső határában ma is ott találjuk Zsujta és Zsolca településeket. Az Aba és Bors törzsi területeket nem nagyon kell keresnünk. Örösúr törzse és nemzetségi területe első ránézésre kérdéses lehet igaz a Zemplénben és a Sajó mentén is találunk Örös településeket. Véleményem szerint a Hernád szó korábbi elemzéséhez hasonlóan az Örös törzs nevét helyesen (Kh)örösnek kell ejtenünk. A Hernád menti (Kh)örös népesség nevében a Khörösz szó rejlik és a hun kereszt juthat eszünkbe, amelyet tényleg a kör, vízszintes és függőleges vonalakkal való osztássával való megjelenésben találunk. Felvetődik az a gondolat is hogy Zulta aba-abaúji birtokait képező Keresztúr valójában korábban az Örös törzsi területekhez tartozott. Ha felvetésünk helyes, akkor Hernád menti Örös törzs elköltözésének helyét is meg kell tudnunk adni. Ebben továbbra is csak a helységnevek árulkodása adhat számunkra információt. Az Örös törzs feltehetően a Kárpát-medence nyugat határvidékére költözött, Árpád által felszabadított hun népességhez. Ezen feltevést is csak a helységnevek egyezőségében láthatjuk igazolni, mint Bőcs-Bécs, Encs-Ens, valamint Szikszó-Salczburg, amelynek magyar neve Sóvár, de a nevét Sószéknek is olvashatjuk.

 

Forrás: Hajdú Bálint Tanár Úr, Borsod megyei tagozat