Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


MAGYAROK ÉS ÁRPÁD 3.rész (2008.10. hó)

2009.01.25

Árpád nem európai hódító politikával érkezett ő nem akarta leigázni Európát.  A Kárpát-medencében letelepedett magyarság által létrejött állam alakulat erejét sem teljesen ismerték. Ezt bizonyítja az is, hogy amikor Árpád halálhírét veszik rögtön támadást, szerveznek Magyarország ellen. Árpád halálával, gondolták úgymint elődei Atilla és Baján esetében az erős vezetésű keleti hadúrt követően, most is meggyengül a központi hatalom. Gondolták, hogy most jó eséllyel küzdhetnek meg a magyarokkal. 907-ben június 17-ikén roppant sereg gyűlt össze az Ennsen túl Ennsburg vára és Sz. Flórián kolostora között, hol maga a gyermek Lajos király is személyesen jelen volt. A bajor seregek Pozsonyig tudtak előre haladni, ahol viszont szembe találták magukat az egyesített magyar nemzet seregével. A magyarok a bajorok zárt egységeit sűrű sorokban felvonuló lovas rohamaikkal meggyengítették. Az ellenség zárt sorainak megtörése után kisebb csapatokban váratlanul megrohanták őket, majd azon nyomban visszaszáguldottak a védett területek irányába. Az ellenség egyébként is felbomlott sorai, ilyenkor, a látszólag megfutamodók után vetették magukat. A magyarok ilyenkor vissza fele nyilazva tovább gyengítették az üldözőiket.  Az ellenség sorainak meggyengítése után harmadnap a bajorok hajóhadára került a sor. A hajóhad megsemmisítésével a fedező hadosztályok is elestek. Ekkor már csak egy lehetősége volt, a Pozsonyig eljutott a bajor seregeknek fejvesztve szaladni ki az országból. Lajos király a csatavesztés hatására már nem, mert többé bajor földön tartózkodni. Németek által lakot országának biztosabb nyugati részébe húzódott. Az Enns vidékéig fekvő területek a magyarok birtokába maradt, egész Géza vezér idejéig. Bajorok újabb támadására három évet kellett várni. Az esemény 910-ben történt, ekkora már Lajos király 17 éves ifjúvá fejlődött, és elhatározta, hogy nagy ősei példájára személyesen vezet hadat birodalma megrontói ellen. Lajos gyorsan előtör, a győzelem biztosságával, de a lesből mindenfelől előtörnek a magyarok, és csakhamar futássá változtatják a diadalt. (910 június 10.)

Néhány nap múlva egy frank hadosztály is osztozott a fősereg sorsában. A 907-es és 910es csatákban a német birodalmi szerveződés közös egyesítet csapataival próbált hatalmat szerezni a magyarok felett. Az egyesített erőfeszítéssel sem tudta meg állítani a magyarok ellentámadása általi rohamát, s a németek számára szomorú véget ért küzdelem. A történelmünk ezen a sorsdöntő összevont hadseregek ütközeteit nem szokták hangsúlyozni, hanem inkább a Madarász Henrik 933-as melseburgi; I. Ottó 955-ős Ausburg kalandozó egységek felett aratott sikerét. Számunkra Melseburg és Ausburg nem igazán katonailag vált sorsfordítóvá, hanem, ezáltal egy korszak zárult le. A továbbiakban nem lehetett a kalandozókkal a szembenálló felek gyengéinek megsegítésével az egységesülő, német-római egységesülést megakadályozni. Az elindult folyamatot, amely egy megerősödő német-római egyesült hatalom létre jöttéhez vezetett. Erre az európai hatalmi változásra kellett válaszolnia magyar uralkodónak. A válaszokat majd Géza és Szent István politikájában találjuk majd meg.

Forrás: Hajdú Bálint Tanár Úr, Borsod megyei tagozat