Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A szellemi megszállás újabb akciója készül

2009.01.03

A rendszerváltásnak nevezett fordulat tökéletesen megoldotta a kollektív tulajdon átkonvertálását magántulajdonná, s az addigi elvtársak máról-holnapra kíméletlen kapitalistákká váltak, megrészegülve az ölükbe hulló gazdasági hatalomtól, s felszínre tört bennük - egyre agresszívabban - a váltás félelme folytán eltitkolt uralkodási vágyuk, s vett rajtuk fokozatosan erőt a hatalomhoz való ragaszkodás görcsös kényszere. Nem rendelkeznek azonban az emberi kvalitás szakmai és morális értékeivel, amely alátámaszthatná, s lehetővé tehetné a fondorlattal, hazugsággal, csalással megszerzett politikai hatalmuk megtartását, s ezért a „szocializmusban" megszokott szolgalelkű alkalmazkodásban, az ország, a haza, a nemzet érdekeinek elárulásában vélik a megoldást megtalálni, s szövetkeznek azokkal a nemzetiségi külső és belső erőkkel, amelyek a magyarság holokausztjában távlati céljaik szerint érdekeltekké váltak.

Miután az uralom tartós biztosításához nem elégséges csupán az anyagi hatalom megszerzése, ehhez a nép, a nemzet szellemiségét, identitását is meg kell törni. El kell venni a nép múltját, lejáratni, gúnyolni eszményképeit, nemzeti és szakrális relikviáit. Ennek jegyében lett a Szent Korona svájci sapka, a Szent Jobb tetemcafat, a Himnusz elavult ócskaság, s vált állandó támadás célpontjává ősi jelképünk a Turul madár és az Árpádsávos zászló, s engedte meg magának Landeszmann főrabbi 1993-ban azt a kijelentést, hogyha kivonnák a zsidó értékeket a magyar kultúrából… "nem maradna más, mint a bő gatya és a fütyülős barack". Eme kijelentés betetőzéseként kapta meg aztán 2002-ben Kertész Imre az irodalmi Nobel-díjat olyan személyként, akiről az előző évi Frankfurti könyvkiállításon még csak nem is hallott sem a média, sem a látogató.

A magyarországi Quisling kormány most a szellemi megszállás, a nemzettudat rombolás újabb akciójára készül azzal, hogy Tom Lantos magyar származású USA képviselőről emléktörvényt akar a parlamenttel elfogadtatni. Olyan személyről, akinek a döntést indokló magyarságtudata csak a román magyar határig terjedt a legutóbbi ottani látogatása alkalmával is, amikor a székely autonómiai törekvéseket nemcsak nem támogatta, hanem egyenesen azzal szemben foglalt állást...

A törvényi megemlékezés egy átlagos érzelmű és identitású magyarnak még csak eszébe sem jutna soha, még inkább nem, hogy egy szintre akarná hozni Tom Lantost olyan történelmi nagyságokkal mint Szent István, Kossuth Lajos, Széchenyi István, vagy Deák Ferenc.

De még ez a morális képtelenség sem elég a kormánynak, mivel ezt még megfejelné azzal is, hogy kutatóintézetet nevezne el róla és tevékenységét kutatás tárgyává tenné.

A magát magyarnak tartó kormányt az természetesen nem izgatja, hogy magyar őstörténeti kutatás nem folyik hazánkban, nincs ilyen tanszék egyetlen egyetemen sem, sőt még ahhoz sem járultak hozzá, hogy Kiszely István professzor előadást tartson a Mindentudás Egyeteme című TV sorozat keretében.

Zárójelesen talán megemlíthető, hogy a kormány kiengedhetné alantas nemzetvesztő szervilizmusának túlcsorduló gőzét azzal, ha Tom Lantost fővárosi díszpolgárként Sztálin mellé rendelné, ami ellen vélhetőleg a korábbi kitüntetett sem tiltakozna.

A Kormány célja mindezek után mégis mi lehet ezzel a kezdeményezéssel? Csak az, hogy javaslatával tovább rombolva a nemzet identitását egyúttal elnyerje Ron Werbel izraeli választási inkvizítor és az USA neokonjainak jóindulatát, s támogatásukat remélve meghosszabbíthassa a 2010 évi választások megnyerésével anyagi érdekeiket szolgáló nemzet és hazát romboló uralkodását.

De van kiút!

Bár az ország, a magyar nemzet – ádventi ihletésű megfogalmazás szerinti kifejezéssel élve - a magyarországi és a nemzetközi gazdasági és politikai sátánok kereszttűzében áll, mégis van remény a győzelemre, mert az igazság tudata mellett az ádventi üzenet szerinti hit, remény és szeretet acélos és rendíthetetlen erőt jelent most is, mint ahogy a történelem folyamán Mária országaként a nemzetet mindig átvezette a súlyos megpróbáltatások sorozatán.

 

--
"Más hazában híven őrzik
Mindazt, ami nemzeti ;
Ősi kincsét a magyar nép
Megveti, és elveti,
A magyar magyarnak lenni
Elfeled vagy szégyenel -
És az ily elkorcsult nemzet
Életet nem érdemel..."
Petőfi Sándor: A magyar nemzet 1845