Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Egyre ügyesebben táncolunk a parlamentből kiszűrődő klezmerzenére

2008.12.25

Egyre ügyesebben táncolunk a parlamentből kiszűrődő klezmerzenére

Az alábbi néhány gondolat megindítója valójában a november 29-ére meghirdetett sokadik, teljesen felesleges és eredménytelen közalkalmazotti demonstráció, melynek megrendezése és lebonyolítása központi alapokon nyugszik.

Jól érzékelhető, hogy minél tovább van "szerencsénk" élvezni a rendszerváltó elit reánk mért csapásait, annál több és több elkeseredett honfitársunkban merül fel a kérdés: hogyan tudnánk megvédelmezni magunkat, a jelenünket és a jövőnket végérvényesen felszámolni kívánó, Kádárt és Rákosit leiskolázó, zsiványokkal és megbízóikkal szemben?

Az elmúlt esztendők bebizonyították, hogy a parlamenti hordának nem jelentenek különösebb lelkiismereti problémákat támogatóiknak feltétel nélküli kiszolgálása, sőt...

A jó előre megírt darab szereplői, - a társadalom és az őt célkeresztben tartó diktatúra - mintha egymásnak lennének teremtve. Az egyik oldal mérhetetlenül kapzsi, kegyetlen és nemzetáruló, a másik gyenge, hitevesztett és egymásnak forduló. Ezek a tulajdonságok teszik alkalmassá mid két felet, a szinte súrlódásmentes "együttműködésre".

Az, hogy lassacskán növekszik az elégedetlenek száma, sajnos nem jelenti azt, hogy egyre többen ismernek rá a cionizmus által írt forgatókönyvre, és ezt csúcs gázsiért megelevenítő "honatyáink" szerepére.

A mentális kezeléseken átesett, hamis bűntudattal átitatott magyar polgárt már nem az háborítja fel, hogy megmásítják, elhazudják történelmét, kiárusítják hazáját, nevetségessé teszik hagyományait és jelképeit, hogy támadást indítanak a jövő egyetlen záloga, az oktatás és egyben az ifjúság ellen, hogy az erkölcs és az egészségügy lepusztításával izomból szabályozzák lélekszámát, hanem az, hogy megfosztják 13. havi jövedelmétől.

Ezzel persze nem azt akarom állítani, hogy az előzőleg tudatosan elszegényített családokat nem érintik súlyosan az elvonások, de gondoljuk csak el, hogy milyen erkölcsi mélységekbe sikerült lemerülnünk ahhoz, hogy nem látva az összefüggéseket, egyszerűen keresztüllépünk a mindentéren folytatott megaláztatásunkon, szándékos testi, lelki megnyomorításunkon és csak az elénk vetett hitvány alamizsna elmaradása miatt vagyunk képesek megmordulni.

Az előzőleg legatyásított és létbizonytalanságban tartott lakosság, pártokhoz való kötődését és viszonyát a jóságos adománynak feltüntetett pénzekkel és megvonásukkal, központilag szabályozzák.

Csak emlékeztetőül jegyzem meg, hogy van egy jól ismert, nemzetünkért szavakban a végsőkig elmenő pártunk is, amely annakidején - önmagát a választóik előtt is nevetségessé téve - már a 14. havi nyugdíjakról habrigált.

A cionista program szerint üzemelő, hiteligénylőgépekké alacsonyított honfitársaink beteljesíteni látszanak a pénzoligarchia álmait. A "kiválasztott nép" a folyamatos pszichológiai hadviselés révén elérte, hogy az általa kiválasztott célország lakosaiban mára csak az anyagi hátrányok váltsanak ki némi indulatot.

A családok egy része azért kesereg, mert a megvonások miatt a teljes anyagi összeomlás közelébe kerül, egy másikrésze, pedig azért zsörtölődik, mert távolodnak tőlük mesterségesen gerjesztett vágyálmaik, melyekhez újabb és újabb kölcsönfelvételekkel próbálják magukat közelebb vonszolni.

Szomorú, hogy egyikük sem veszi észre a valódi okokat. Kizárólag csak a zsebükért képesek fellépni azt is csak akkor, ha azt az ellenség talpasai megszervezik számukra. Jó példa erre a november 29-re összehívott közalkalmazotti demonstráció, amely megszületése pillanatában magában hordozta a kudarcot ugyanúgy, mint bármely eddig megrendezett BKV vagy vasutas sztrájk. Szervezői és résztvevői egy percig sem gondolhatták komolyan a sikert, így eszük ágában sem volt megszervezni a további lépéseket.

Tisztelt Közalkalmazottak!

Nem tartják lehetségesnek, hogy anyagi nyomorúságunk csak következménye egy sor, sokkal súlyosabb, sokkal mélyebbről fakadó problémának, amiről viszont nem akarunk, vagy nem vagyunk képesek tudomást venni?

  Mindig is magában fogja hordozni a sikertelenséget minden olyan megmozdulás, ami kizárólag anyagi alapokon nyugszik, főleg, ha azt felsőbb utasításra a hatalom lakájai, a szakszervezetek készítik elő.

Persze felmerülhet a kérdés: vajon miért demonstráltatna maga ellen a diktatúra? Miért indítana akciót önmagával szemben?

A magyarázat igen egyszerű:

A központilag szervezett megmozdulások ragyogóan kezelhetők, bármikor gond nélkül elindíthatók illetve leállíthatók, továbbá kiválóan alkalmasak a társadalomban gerjesztett további ellentétek szítására. Ahhoz, hogy egy látszatmegmozdulás biztosan hozza a hatalmi célokat, mindenképpen anyagi alapokra kell azt helyezni. Jól érthető, világos számokról kell beszélni, mely kellőképpen hergeli a társadalom széles rétegeit.

Ilyen például a Máv Cargó eladásából a vasutasnak követelt 250ezer Forintot, amely jó néhány nélkülöző honfitársunk zsebében kinyitotta a bicskát.

(Kíváncsi lennék rá, hány MÁV- alkalmazott gondolhatta komolyan, hogy sztrájkot kellene indítani az előbb említett összegért?)

A további "előnye" a sorozatos és eredménytelen tiltakozásoknak, hogy miattuk egyre kevesebben bíznak majd a sztrájkok és tüntetések megoldó erejében, így a jövőben igen csekély a valószínűsége annak, hogy a rezsim egy nagyobb létszámú, egységes erővel találja magát szemben.

Mégis miben reménykedtek november 29-én a közalkalmazottak?

Ha a pápai kígyó kicsúszott volna a parlament repedésein, és elcsukló hangon bejelentette volna a 13. havi juttatások megtartását, vajon mi oldódott volna meg és meddig?

Az országnak és polgárainak egyetlen és legnagyobb gondja valójában ennek az összegnek az elvonása?

Persze lehet azt mondani, hogy a hazaszeretettől, az ősök tiszteletétől és az egymás iránti szolidaritástól nem lehet jól lakni, és nem lehet velük jó néhány alapvető szükségletet sem kielégíteni.

De sikerrel érvényesíthető-e bárminemű akarat egy diktatórikus, idegen érdekeket képviselő hatalmi gépezettel szemben, ha az nem erkölcsi, lelkiismereti alapokon nyugszik? Elérhet-e bármit is egy önmagát megosztani hagyó, céljait kizárólag a bukszájában kereső társadalom?

Csak és kizárólag az a nemzet képes érvényesíteni akaratát, amely megőrizve gerincét vállalja a sorsközösséget, s azokat a célokat tartja szeme előtt, melyeket az Isten és az általa megalkotott természet kínál számára, miközben képes távol tartani magától a pénzoligarchia hazug csábításait.

A nemzet folyamatos süllyedése csak akkor fordulhat visszájára, amikor fontosabb lesz számára gyermekeinek oktatása, a családi kötelékek erősítése, a hagyományainak ápolása, hőseinek tisztelete, a haszonlesést nélkülöző barátságok megteremtése, mint az anyagi jólét irányába való önemésztő kapaszkodás.

Egy olyan "modern" világgazdaságban, ahol még a levegővétel is pénzbe kerül, ahol már a semmivel is kereskedni lehet (széndioxidkvóta) ahol a zsiványok legnagyobb bevételeit az idő múlására szedett, soha nem vissza nem fizethető pénz (kamat) biztosítja, ott a tervszerűen elszegényített társadalom, néhány garas ráfordításával is könnyedén irányítható.

A 13. havi nyugdíjakért és juttatásokét folytatott sztrájkjátékok, a vizit és a kórházi napidíjak ellen indított olcsó látszat-érdekvédelem, a munkahellyel rendelkező családok gázártámogatása, a hajléktalanok egyre növekvő száma, a felszámolt vasútvonalak, vidéki postahivatalok, bezárt korházak, iskolák, és a karácsonyra vásárolható ajándék gázutalványok árulkodnak igazán a politikai elit minőségéről és céljairól.

Magyarország jövője abban a pillanatban válhat csak reménykeltővé, mihelyst megszabadult a súlyos parlamenti terhétől és annak holdudvarától. Csak ez után válhat alkalmassá a szakrális rend helyreállítására, amely elengedhetetlen feltétele a társadalmunk gyógyulásághoz.

Lelkiismeret 88 /B.L./