Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Sárdi Barbara- Én vagyok aki fél

2008.12.08

Sárdy Barbara: "Mielőtt antiszemitának gondolnak, bevallom: én vagyok, aki fél."

 

Kép Kedves Honfitársaim!

6 millió – mi jut erről eszükbe? Áldozatok. Milyen áldozatok? 6 millió meggyilkolt magzat, ugyebár. 6 millió meg sem született magyar. 1956. június 4-én engedélyezték államilag az abortuszt. Június 4-én, éppen a gyalázatos békediktátum aláírásának évfordulóján.

És ha azt mondom: Fajgyűlölet, kirekesztés, félelem, koncentrációs tábor – akkor mi jut eszükbe? Mert nekem az, hogy nap mint nap magyarokat vernek a gúnyhatárokkal szétszabdalt ősi magyar területen csak azért, mert magyarok. Az, hogy a magyarság, saját sorsának intézéséből módszeresen kirekesztődik, hogy egzisztenciális rettegésben élünk, létbizonytalanságban, félünk, féltjük a gyerekeinket attól, hogy csak szolgának kellenek, vagy annak se’, hogy lassan nem jut számukra egy talpalatnyi hely; megfogyatkozva, kisemmizve, szűkülő élettérrel, beszoríttatnak egy gyűjtőtábornyi területre. Egy magyarrezervátumba. Magyar Holocaust. Népirtás. Ezt éljük most.

Hogy jutottunk idáig? Ki tette, ki teszi ezt velünk és miért hagyjuk? Múlt héten tüntettek a közszolgálati dolgozók. Pedagógusok, mentősök, tűzoltók, apeh dogozók, vámosok, rendvédelmi szervek dolgozói. Ők egyébként –a rendőrök-, rendkívül ötletes szimbólumot találtak az ágazat helyzetének érzékeltetésére; vállukon vittek egy koporsót, amire az volt ráírva: TÖRVÉNYESSÉG.

Hogy szemléletesebb legyen a példa, képzeljük el, hogy a tanárok felállítják a TUDÁS, az orvosok a GYÓGYÍTÁS, a papok a HIT ravatalát...nem is, inkább egyetlen, hatalmas koporsót képzeljünk el, de az aztán mindenki vállát nyomja és arra pedig az van ráírva nagy, öles betűkkel: GYERMEK.

Igen, mert ebben az országban, éppen a jövőt temetik. Itt állunk a jövő nemzedékek országgyűlési biztosának hivatala előtt; a helyzet már-már tragikomikus. Ez az ember –amint az kiderült róla, a néhány magyar sajtóorgánumban napvilágot látott elszólásából-, egy nagycsaládellenes természetvédő, egy életellenes környezetbarát. A „jövő nemzedékek ombudsmanja”, a globalizmus ívelő karrierű építőmunkása, nyilvánvalóan világpolgár, de azért lám-lám, itt egy elszólás – hiába minden magyarázkodás- és mindent megtudunk a kilétéről: igazából csak egy báb, egy dísz, egy kellék. A rothadó rendszer statisztája. Mire számíthatnak a „jövő nemzedékek”?

Fogyatkozó, öregedő társadalom vagyunk, a fehér emberfajta amúgy is zsugorodó populációjában. Az Európai Unióban nálunk a legrövidebb az emberek várható élettartama. Naponta heten lesznek öngyilkosok Magyarországon. Egymillióan vannak a „kezelt” alkoholisták, ugyanennyien a „kezelt” depressziósok, és nagyjából egymillióra becsülik a funkcionális analfabéták számát is, tehát azokét, akik elvileg, iskolai végzettségük alapján megtanultak írni,olvasni, számolni, de ennek mégsem tudják hasznát venni, helyesebben szólva; nem képesek ezt a „tudományt” alkalmazni. Az államadósság már eddig is visszafizethetetlen volt, de most ez a legújabb „válságkezelő” IMF gyorshitel, talán irreverzibilissé tette a balsors átélését. Hazánk virtuális határaira kitették a „végkiárusítás” táblát. Itt most minden „akciós” lesz, minden le lesz árazva. Mert az IMF, a Világbank, az EU, a horribilis összegért cserébe, bejelenti a követeléseit: Az ország hajtson végre jövőre egy 300 milliárd Forintos kiadáscsökkentést, valamint GDP lassulással és ne növekedéssel számoljon.

Hát „kellenek” a megszorítások: ezért bokájuknál fogva rázzák ki az utolsó forintokat –amúgy is, valami életfogytig tartó lakáshitel törlesztőrészleteit- a közalkalmazottakból, ezért befagyasztják a nyugdíjminimumot, aminek következményeként a Gyes, a Gyet, a családtámogatási rendszer nem tud lépést tartani az inflációval, ezért megnyirbálják már a nyugdíjakat is.

De hát miért csodálkozunk? A kölcsönök általában nem szabad felhasználásúak. A hitelezők pedig profitorientáltak, türelmetlenek, ezért politikai, gazdasági és kulturális területen is, a leghatékonyabb felszámolóbiztosokkal dolgoztatnak. És hogy a felvett hitel, hová vándorol? Szórakoztató műsorokba. Bankár markokba, sztár gázsikba, a politikai maffiához, az országhódító gazdasági-politikai-kulturális elit kezeibe. Zömében zsidó zsebekbe.

Nézzük csak, mit támogatnak a megszorítások közben? Egyrészt az abortuszt évi 1.6 milliárd forinttal, ami ugye - bizonyítékául annak, hogy jövőre több ilyen műtétet „terveznek”-, 100 millióval több, mint amennyit az idén költöttek erre. De mindenekelőtt azokat a multivállalatokat, globális cégeket, amelyek eddig is jelentős adókedvezményeket élveztek a hazai kis- és középvállalkozókkal szemben, amelyek most a világválságra hivatkozva mégis becsődölnek és állami segítséget kérnek, pedig éves bevételük adott esetben többszöröse az ország teljes évi nemzeti jövedelmének.

Izrael legnagyobb arányú közvetlen külföldi tőkebefektetése Magyarországon van, izraeli üzletemberek –mint azt Simon Pereztől megtudhattuk- éppen hatékonyan gyarmatosítják Magyarországot. A pénzügyi befektetők, ingatlan befektetők, amint az a cégjegyzékek alapján kiderül; szinte kizárólagossággal a zsidó tőkét képviselik.
Katonaság, nemzetvédelem helyett, köztudottan izraeli érdekeltségű örző-védő cégek vigyázzák a gyarmatosító mechanizmus zavartalanságát. Az elsunnyogott rendszerváltozásnak, a megbocsájthatatlan, hazaáruló rózsadombi paktumnak köszönhetően a vezető közéleti pozíciókat olyan emberek töltik be, akiknek felmenői, családtagjai között a múlt rendszer haszonélvezőit, magyar életek hóhérait találjuk, nem egy esetben ÁVÓ-s gyilkosokat. Persze, hogy az apák bűneiért nem felelősek a fiúk –meg a lányok-, na de azt se mondja nekem senki, hogy az ilyen családokban a túláradó hazaszeretet, hitében is erős nemzeti öntudat adja a leszármazottaknak az útravalót, a közéleti tevékenységhez. Illetve lehet, hogy az adja… de az nem ez a haza, nem ez a hit, nem ez a nemzet. Így aztán nem értem, miért kellene fenntartások nélkül elhinnünk, hogy bár az apa anno a magyarok közé lövetett, a fiú alkalomadtán nem fog?

Mielőtt antiszemitának gondolnának, bevallom: Tulajdonképpen én vagyok az, aki fél. Félek bizonyos zsidóktól. Ismerjük el, az elmúlt 160 évben, a magyarsággal való véres leszámolások intézői közé, igen szép számban odakeveredtek. Csakúgy, mint az elvtelen alkuk, paktumok megkötése mögé.

Haynau, Szamuelly, Rákosi, Eörsi, Bauer – a nemzetidegenség, a fékevesztett magyargyűlölet testi-lelki öröksége vonul végig a névsoror...a gyűlölet és olykor szadizmus számunkra talán ismeretlen mélysége. Kétségbeejtő előadást hallottam nemrégiben arról, hogy a globalizmus fellegvárai, mint az IMF, Világbank, WTO, valamint néhány transznacionális nagyvállalat, hogyan teszi rabszolgává, hogyan gyarmatosítja a világot. Hogyan tüntethet el nemzeteket. Ez úgy zajlik, hogy adott egy ország, amely valamilyen szempontból célországgá válik; természeti kincsei, erőforrásai miatt. Mint például Magyarország. A termőföldjéért, vagy mert itt –ahogy a neve is mondja: medencében; Kárpát-medencében- található Európa édesvízkészletének a döntő hányada. Ekkor az első stratégiai lépés: az adott országot adósságba taszítani.

Egyezkedni mindig van kivel, a pénz motivációs erő; fejlesztenivalót pedig minden társadalom talál a háza táján, főleg, ha kommunista utódállamról van szó. Ekkor tehát tőkét, azaz adósságot áramoltatnak az országba. Igen ám, de ez esetben az állam csak közvetítő, a pénz valójában a fejlesztés helyszínére, különböző cégekhez, vállalkozásokhoz, külföldi befektetőkhöz, de legalábbis multinacionális üzleti érdekeltségekhez kerül. Vagyis ugyanahhoz a brancshoz. (Erről tartja a mondás: a pénz a bankokban születik és nagyvalószínűséggel ott is végzi.)

Viszont úgy jelenik meg, mint államadósság, vagyis az állampolgárok tartozása. Tehát innentől kalapács alá kerülhetnek az állam, az állampolgárok közös javai. Sőt, támadhatnak bizonyos igények:
- Adjátok nekünk, adjátok el nekünk ezt, vagy azt!
- Hadd építsünk nálatok katonai bázist!
- Szükségetek van valamire? Majd mi eladjuk nektek!

Ez az államadósság, és a kamatok, általában eleve kiszámítottan visszafizethetetlen nagyságrendűek. A hitel hitelt szül, ez tartja mozgásban a rendszert, mígnem az elkerülhetetlen mélyponton jöhet a mentőangyal, jöhet a második lépés; ismét ajánlatot tesz a Valutaalap, meg a Világbank:
- Majd mi újrafinanszírozzuk nektek ezeket a hiteleket!
A feltételek viszont szigorodnak:
- Adjátok el nekünk az erőforrásaitokat, részesedést kérünk a közüzemi szektorból, energiaiparból, biztosítási, egészségügyi, szociális, iskolai rendszerből! Ezzel gyakorlatilag felvázolódott az egész gazdasági gyarmatosító folyamat.

Ezzel gyakorlatilag összefoglalódott Magyarország történelme, az elmúlt 20 évben. Az Antall Józsefék által kötött paktumtól, az ellenvetés, fenntartás nélkül átvállalt 22 Mrd USD államadósságtól, egészen eddig a mostani IMF kölcsönig. Óriási pénzek vannak mozgásban, az ország társadalmi erőviszonyai megint átrendeződnek. Új hatalomelosztás szerveződik, megkezdődik a legújabbkori honfoglalás utolsó fejezete, a befejezéshez már csak az őslakosokat kell megritkítani.

És ezzel el is érkeztünk ahhoz a ponthoz, ahonnan kiindultunk. A fentiekből azt kell megérteni, hogy az abortuszra szánt keret növelése, valamint a családtámogatási rendszert érő megszorítások ugyan fájdalmas részletei, de csak részletei, szimptómái egy betegségnek; egy olyan betegségnek, amelyet felismerünk, beazonosítunk; tudjuk, hogy halálos, a nevét viszont nem ejtjük ki, mert ez a betegség azokkal végez először, akik megnevezik, akik beszélnek róla. A fertőzés átvitele rákiabálással történik, a kórokozót úgy hívják: antiszemitizmus. Igen, igen jól értik, maga a betegség terjeszti ezt a kórokozót, természetesen azért, hogy önmagát fenntarthassa.

Többször is leírtam azt a szót, ami pedig első helyen szerepel „minden jóérzésű magyar ember”, a „békés többség” tagjainak tilalmi listáján. Nem gyűlöletből tettem, nem vak indulattal, hanem rideg tényeket felsorakoztatva. Az igazság észrevétele, kimondása viszont olyan reakciókat teremt manapság, mint ahogy a kicsi gyerek viselkedik az injekció beadásakor: még hozzá sem ér a tű, csak látja, hogy közelít; ő máris ordít, mint a fába szorult féreg. Esze ágában sincs arra gondolni, hogy az a tű, neki esetleg jót akar.

A közszolgálati dolgozók tüntetésére visszatérve: Az egyik szervező szakszervezet szóvivője leszögezte, hogy természetesen elhatárolódnak a szélsőségektől. Létezik, hogy ez a sok jóember nincs tisztában vele, hogy miközben küzd a saját megélhetéséért, életteréért, már régesrég szélsőségesnek számít ő is? S hogy a szélsőségesség, az már maga egy dobbantó, egy ugródeszka, a fogalmi zsákutca végső bugyrába: az antiszemitizmus, a terrorizmus, riasztó sötétségébe?

Ebben persze a hazai álbal- és áljobboldal, maradéktalanul és következetesen közös nevezőre jut mindig: antiszemitizmussá ködösíteni a létért folyó küzdelmet, az önvédelmet, gyakorlatilag az életösztönt.
Ezért hát kétszer is vegyük szemügyre a közéleti szereplőket, akik antiszemitáznak, mert vagy tudatosan akarják félrevezetni a közvéleményt, vagy azt sem tudják mit beszélnek. Nevessünk azokon az áljobboldaliakon, akik mindig sietnek elhatárolódni; és a nagy bátor „kommonistázás” közben éppen csak arról feledkeznek el, hogy abból a szemszögből, ahonnan a nemzetközi zsidóságot kihagyni a kommunizmus történetéből olyan lenne, mint kifelejteni rántottából a tojást; ők is antiszemiták.

Le a gyávákkal, le a mellébeszélőkkel, le az óvatoskodókkal, le a jóllakottan nagyszájúskodó fotelforradalmárokkal. Állítólag megesik, hogy az igazgató a legőrültebb az elmegyógyintézetben. Így megeshet, hogy éppen a magyarsággal járatják a bolondját, saját hazájában. Madách írja Az ember tragédiájában (Hetedik szín –Konstantinápoly-, Lucifer):
„A kor folyam, mely visz vagy elmerít,
Úszója, nem vezére az egyén.”
(…)
„Nem a kakas szavára kezd virradni,
De a kakas kiált, merthogy virrad.”

Most véget ér egy korszak. Új fejezet, új nap kezdődik, itt az ideje a felébredésnek és a kijózanodásnak. Hallom, hogy „Szól a kakas már”... Kimondom, amit hallok, még akkor is, ha ez egyesek számára már önmagában véve antiszemitizmus: Magyar akarok maradni!

Sárdy Barbara
előadóművész, a Hazafias Magyarok Szövetségének alelnöke

barikád.hu

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.