Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A The Independent bátor írása Izrael háborús bűneiről

2009.01.13


Izrael ismét rányitotta a pokol kapuit a palesztinokra. Negyven civil menekült egy ENSZ-iskolában, három egy másikban. Ennyi halott egy éjszaka alatt nem rossz egy olyan hadseregtől, amely a 'fegyverek tisztaságában' hisz. De miért lennénk meglepődve? A brit The Independent munkatársának cikke.


Hát elfelejtettük a 17,500 halottat - majdnem mind civilek, többségük gyermek és asszony - Izrael 1982-es libanoni inváziója során; az 1700 palesztin civil áldozatot a Sabra-Shatila mészárlásnál; a 106 libanoni civil menekült (fele gyermek) 1996-os Qana-i lemészárlását az ENSZ-bázison; a Marwahin-i menekültek vérontását, akiket az izraeliek kergettek el az otthonaikból 2006-ban, majd egy izraeli helikopter legyilkolta őket; az ugyanezen évi libanoni invázió és bombázás 1000 halottját, akik szintén túlnyomó többségben civilek voltak?

Ami ámulatra méltó, az az, hogy annyi nyugati vezető, annyi elnök és miniszterelnök, és - attól tartok - annyi szerkesztő és újságíró bevette a régi hazugságot, hogy Izrael annyira, de annyira vigyáz a civil életekre. "Izrael minden tőle telhetőt megtesz, hogy elkerülje a civil áldozatokat", mondta egy izraeli követ mindössze pár órával a gázai mészárlás előtt. És minden elnöknek és miniszterelnöknek, aki megismételte ugyanezt a badarságot, ürügyként, hogy elkerüljék a tűzszünetet, a tegnap (a cikk 7-én jelent meg - a szerk.) esti vérengzés áldozatainak a vére szárad a kezén. Ha George Bushnak lett volna mersze, hogy tűzszünetet követeljen 48 órával előbb, az a 40 civil, az idősek, asszonyok és gyerekek most életben lennének.

Robert Fisk
Robert Fisk
Ami történt, az nem csak szégyenletes. Az gyalázatos. Netán a "háborús bűnök" túl erős leírás lenne? Merthogy így neveznénk ezt a kegyetlenséget, ha a Hamász követte volna el. Ami a háborús bűnöket illeti tehát, ez azok közül való volt. Azután, hogy annyi közel-keleti tömeggyilkosságról tudósítottam – szíriai, iraki, iráni vagy izraeli seregek általiakról – feltételezem, cinizmus lehetne a reakcióm. De Izrael azt állítja, hogy ők a "nemzetközi terror" ellen harcolnak. Azt állítják, hogy értünk harcolnak Gázában, a mi nyugati eszméinkért, a biztonságunkért, a mi mértékünk szerint. Így tehát mi bűnrészesek vagyunk a Gázára hozott barbárságokban.

Korábban számoltam már be a hasonló eseményekre az izraeli hadsereg által adott ürügyekről. Mivel nagy valószínűséggel ezeket a közeljövőben újramelegítik, íme néhány: a palesztinok ölték meg a saját menekültjeiket, a palesztinok ástak ki holttesteket a temetőkből és helyezték őket a romokra, végül is az egész a palesztinok hibája, mert egy fegyveres mozgalmat támogattak, vagy mert felfegyverzett palesztinok direkt ártatlan menekülteket használnak védőpajzsként.

A Sabra és Shatila mészárlást Izrael libanoni jobboldali falangista szövetségesei követték el, amíg izraeli seregek - ahogyan Izrael saját vizsgálóbizottsága is feltárta - csak nézték 48 órán keresztül, és az ég világán semmit sem tettek, hogy megakadályozzák. Amikor Izraelt hibáztatták, Menachem Begin kormánya azzal vádolta meg a világot, hogy a középkori vérváddal illetik őket ismét. Azután, hogy az izraeli tüzérség lövedékekkel sújtotta a Qana-i ENSZ-bázist 1996-ban, az izraeliek azt állították, hogy Hezbollah fegyveresek rejtőzködtek ott. Nem volt igaz. A több mint 1000 halott miatti felelősséget 2006-ban - a háború úgy kezdődött, hogy a Hezbollah foglyul ejtett két izraeli katonát a határon - egyszerűen a Hezbollah nyakába varrták. Aztán Izrael azt állította, hogy a második Qana-i mészárlásnál a halott gyermekek testét valószínűleg temetőkből vitték oda. Ez is hazugság volt. A Marwahin-i vérontásra még csak mentséget sem kerestek. A falubelieket távozásra szólították fel, aminek eleget tettek, majd ezek után nehézfegyverzetű helikopterrel rájuk támadtak. A menekültek a teherautó oldalába állították a gyermekeiket, hogy látható legyen: ártatlanok utaznak benne. Az izraeli helikopter közelről kaszálta le őket. Mindössze ketten élték túl, úgy, hogy halottnak tetették magukat. Izrael még bocsánatot sem kért soha.

Tizenkét évvel később egy másik izraeli helikopter támadt egy szomszédos faluból civileket szállító mentőautóra - ugyancsak azután, hogy Izrael távozásra szólította fel őket - és ezzel megöltek három gyereket és két asszonyt. Az izraeliek azt állították, hogy egy Hezbollah-harcos volt a mentőautóban. Ez sem volt igaz. Én tudósítottam ezekről az atrocitásokról, én megvizsgáltam mindet, beszéltem a túlélőkkel. Ugyanezt tette jópár kollégám. A mi sorsunk természetesen a vádak közt legrágalmazóbb lett: antiszemitizmussal vádoltak minket.

És a következőket a legkisebb kétely nélkül írom: hallani fogjuk ezeket a botrányos kitalációkat megint. Majd mondják a Hamász a hibás-hazugságot - Isten a megmondója, volna miért hibáztatni őket enélkül is -, és valószínűleg a temetőből kiásott halottas hazugságot, és minden bizonnyal a Hamász volt az ENSZ-iskolában is-hazugságot, és legfőképpen az antiszemitizmus-hazugságot. A vezetőink pedig pfújolni fognak, és emlékeztetik a világot, hogy eredetileg a Hamász szegte meg a tűzszünetet. Nem így volt. Izrael szegte meg, először november 4-én, amikor a bombatámadásban megöltek 6 palesztint Gázában, és ismételten november 17-én, amikor egy másik bombázás ölt meg 4 palesztint.

Igen, az izraeliek megérdemlik a biztonságot. Húsz izraeli halott 10 év alatt Gáza körül, ez valóban gyászos szám. De 600 palesztin áldozat (ma már 900-nál is több, harmada gyermek - a szerk.) mindössze egy hét alatt, ezrek az évek során 1948 óta – amikor az izraeli mészárlás Deir Yassin-nal megkezdte a palesztinok kivándoroltatását Palesztina azon részéből, ami később Izrael lett – teljesen más mértékű. Ez nem egy átlagos közel- keleti vérontásra emlékeztet bennünket, hanem a balkáni háborúk szintjén lévő atrocitásokra a kilencvenes évekből. És persze amikor egy arab nekilódul visszatarthatatlan haraggal, és kiadja lázító vak dühét Nyugaton, mi azt fogjuk mondani, hogy ehhez nekünk semmi közünk. Miért utálnak minket? - fogjuk kérdezni. De nehogy azt mondjuk, hogy nem tudjuk a választ.

Robert Fisk - The Independent 
Fordította: Irisz

kuruc.info