Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Egy halott magyar lány emlékére

2008.11.27

Egy halott magyar lány emlékére - egy gárdista búcsúlevele


Valami nagyon mélyről jövő fájdalommal ébredek napok óta. Fogalmam sincs mi ez, de nem testi fájdalom. Valahonnan a lelkemből tör elő vagy talán annál is mélyebbről. Mintha a kollektív tudatból fakadna, mintha nem csak az én fájdalmam és dühöm lenne. Egyszerre érzem ezrek sóhaját a saját sóhajomban. Napról napra gyülemlik, és úgy nyomja a mellkasomat, mint egy mázsás súly.

A szakdolgozatommal kéne foglalkoznom, de nem hagy nyugtot. Járok fel s alá, hogy mit tegyek, vagy hogy mit tettem, amiért ennyire lesújtva érzem magam. Az elmúlt napokban egyre inkább a misztikus felé fordultam, onnan vártam vigaszt, választ. Ősi táltosok szellemével jártam a városban. Nem hittem a jóslatuknak. Nem hittem, mert erősebb volt bennem a demokrata. Azt súgták nekem újra fegyverek hangja, töri majd meg az ősanya énekét.

Újra vérrel fogunk fizetni hazánkért, mint már megannyiszor. Nem hittem, nem akartam hinni, féltem az igazságtól. Most értettem meg a szenvedésem okát, csak ma reggel szakadt ki az a sok érzés, ami eddig lelkem nyomta, és most már hiszek. Elhiszem, amit mondtak, nem esik jól, de elhiszem. Újra bakancsok fognak kopogni a macskakövön, de ezúttal értünk fognak kopogni. Nem egy személyért nem egy eszméért, hanem az igazságért. Magyarországért, Hunorért és Magorért, András királyunkért, a Hunyadiakért, Kossuth Lajosért. Felveszem újra az árpád-sávos egyenruhát Trianonért, a Corvin közért, 2004. december ötödikéért, Olaszliszkáért, Kiskunlacházáért.

Újra elbúcsúzom édesanyámtól, bármennyire nehéz de bosszút állok dédnagyapám földjeiért, Gyuri bácsi könnyeiért Sepsiszentgyörgyön, Apám fáradt tekintetéért 18 évvel a módszerváltás után. Útnak indulok újra a szemed ragyogásáért, hogy láthassam majdan benne szemünk ragyogását. Nagy levegőt veszek érted és értem, értünk. Mindazért, amit még jónak látok ebben a világban.

Történelmet soha nem tömegek írták, hanem szűk csoportok. Gyakran emlegetik, hogy az utolsó nap utolsó órájában vagyunk, ez már letelt. Az utolsó perc utolsó másodpercében vagyunk, azzal hogy leütöm ezt a betűt a billentyűzeten le is telik. Vége. Elég volt!

Nyugodj békében Nóri!

Egy szomorú gárdista

Győr, 2008.11.27

barikád.hu

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.