Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Ugyan miért radikalizálódik a Világ?

2009.01.14


Kép

 

Ki a radikális?Retteg a világ, mert a híradók pánikszerűen, katraboncos hajzattal, zilált ruházatban őrjöngik a rettenetes híreket: újabb radikális győzelem egy európai országban! Magyarországról már régóta tudjuk, hogy itt, Európa szívében ütik a fasizmus pallosát, heti rendszerességgel akasztanak fel falunyi cigányt az Andrássy út lámpaoszlopaira. A folyamat visszafordíthatatlan, amin még Mohácsi Viktória sem segíthet!

Ausztriában elképesztő győzelmeket aratott a két nemzeti radikális párt és azóta is töretlen népszerűségnek örvend, ellenére annak, hogy a radikális jobb prominense és ikonja Jörg Haider "tragikus véletlenséggel bekövetkezett" autóbalesetben meghalt. Athénban tombolnak az anarchisták, Angliában a BNP úgyszint erősödik, Magyarországon pedig minden bizonnyal jelentős magassággal fogja túlugorni a Jobbik az 5%-os parlamenti küszöböt.

De mi lehet az oka ennek a rettenetnek? A Political Capital a minap figyelmeztette a közvéleményt:
A szélsőséges szervezetek betiltása ellenére is növekszik a radikalizálódás kockázata Közép-Kelet-Európában. Sokan csak széttárt karokkal merednek rám kérdőn, hogy ugyan normális-e az, ha egyenruhás szervezetek masíroznak végig az Andrássy úton, vagy épp azt kérdezik, hogy mi lehet ennek az oka? A kérdés első felére a válasz az, hogy igen, normális egy demokráciában az, ha egyenruhás szervezetek masíroznak az utcán. Fegyverük nincs, minden törvényt és szabályt betartva, órától óráig megtartva rendezvényeiket akkor vonulnak, ott és úgy, ahogy akarnak, vagy, ahogy a hatóságok megengedik. A második gyakran ismételt kérdésre pedig a tökéletes választ a Political Capital jelentése adja: a térségben erősebbé és látványosabbá váló etnikai konfliktusoknak nem maguk a szélsőséges szervezetek a legfőbb okai; a társadalmi probléma gyökerét a romák alacsony integrációja, a közbiztonsággal kapcsolatos félelmek, illetve az állami szervekben megrendült állampolgári bizalom jelenti. Ezek, a közép-kelet-európai országokban általánosan jelen lévő érzületek alakítják ki és termelik újra az ilyen szervezetek és irányzatok iránti igényt.

A világot nem a természetes fejlődés, a természeti törvények, az élet törvényei és az e mellett haladó civilizáció alakítja, hanem hamis hatalmakat birtokló érdekszférák, amik fölényes helyzetükből fakadóan csakis saját érdekeik mentén alakítják az emberek életét, úgy, hogy az nekik hasznos, kifizetődő és jó legyen. Az élet azonban nem ezekről a parazitákról szól, hanem a NÉPRŐL, a démoszról mint intézményről.
A népnek pedig tulajdona van, olyan, mint a Nemzet, ami a saját örökséget, kulturális, szellemi, spirituális felület, ami a legtermészetesebb felülete egy embernek, egy közösségnek, egy népnek, egy társadalomnak. Ha ettől megfosztják az embert, akkor nem tud mitől elvonatkoztatni, nem tud kérdéseivel mihez (kihez) visszafordulni.

Ha az embereket (szabad) szolgákká teszik, akkor életbe lép az egyszerű szociológiai folyamat, ami már évezredek óta kíséri az emberiséget: felháborodás, lázadás, elégedetlenség, tagadás, belenyugvás, apátia, végül forradalom.

Athénban is ez jelentkezik, itthon is ez lappang a levegőben és a világ minden perifériára szorult társadalmi rétegében ez az érzés motoszkál. A történet vége pedig elkerülhetetlen.

A térségbeli "radikalizálódás" tehát egyértelműen okozata annak a folyamatnak, amit a mérsékeltnek hazudott egészen szélsőséges liberalizmus megteremtett. Mert a helyzet valójában fordított. A radikálisnak hazudott oldal egyáltalán nem több, mint a saját szabadságáért, a népért küzdő és aggódó emberek összessége, amit a "demokratikus" csoportok illettek ezzel a bélyeggel, ők pedig jobb hiányában kénytelenek voltak ezt elfogadni saját maguk definiálásához. Bár ez libsi barátaink szemében nem lesz hihető, egyáltalán nem érdekel, hiszen a szememben az ő véleményük vajmi keveset dob a latba. Álláspontom szerint semmi radikális nincs abban, hogy az elcseszett változásokat, társadalmi integrációt, önfeladásunk befejezését, illetve saját magunk megerősítését határozott és egyértelmű módon, gyorsan és szervesen szeretnénk megváltoztatni.

Az úgynevezett "radikalizálódás" tehát nem egyéb az öntudatra ébredésnél, hiába brekegnek a globális hatalmak ülepét ezerkettes fordulatszámmal nyaldosó zombik bármi egyebet olyasmiről, hogy mi vakítjuk el magunkat épp ilyen módon. Hát persze, hogy ezt mondják, a háborúban a leghatásosabb fegyver az ellenség elbizonytalanítása saját ügyét illetően.

A válasz tehát ez: a Világ bajban van, az emberek pedig megoldást akarnak, jogos tulajdonaikat. Ettől pedig nem kell félni. Legalábbis a Magunkfajtáknak nem.

Ágoston Dániel
www.ellenkultura.blogspot.com

barikád.hu

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.